Ha nyugati irányban elhagyjuk Zala megye székhelyét, túljutva Teskándon már látható a Dobronhegyi emelkedő. Mégsem másszuk meg a dombot, hanem befordulunk jobbra egy kis bekötőútra, ahol rövidebb utazás után egy csodás kis faluba érkezünk.
A település bejáratánál őrként áll az eredetileg román stílusú, Szent Mihály tiszteletére szentelt templom, amely 1220 körül épült. A vidék Zalaszentmihályfához tartozik. A falut és templomát 1424-ben említetik először írásos források. A török időben elpusztult a falu és temploma is. 1750 körül állították helyre, és épült fel a közelében a falu is. Egy 1933-bó való, a faluról szóló leírás a határában lévő és akkor még használható, török időkből való kápolnáját említi. 1920-ban 165, 1933-ban 185 lakosa volt. Az ekkor színmagyar, római katolikusnak írt község a zarándi körjegyzőséghez tartozott, vezetője Molnár József községi bíró volt. A község hivatalosan 1949-ben szűnt meg közigazgatásilag, amikor területét felosztották Böde és Hottó között. Lakott része Hottóhoz tartozik, azonban a falu nevét ismertté tevő középkori műemlék templom Bödéhez, mivel az a falun kívül, mintegy egy kilométerre található a Böde felé tartó út mellett. Zalaszentmihályfa mindmáig önálló településként él a helyiek szívében.
Magányosan kémleli a tájat a szépen felújított, facserepes templom épület. Mellette régi temető őrzi a holtak nyugalmát. A templomot a későbbi időkben gótikus stílusban átalakították, majd elpusztult szentélye helyén a XVIII. században újat emeltek, barokk stílusban.
A torony a templom belsejében két oszlopon nyugszik, így karzatot alkot. Kettős ikerablakának oszlopfőit állatfejekkel díszítették, a kapu feletti timpanonban Isten báránya látható. Csak bejelentkezéssel látogatható!
A falu elejét jelző táblát elkerülve, jobbra kell fordulunk, hogy feljussunk arra a dombra, amelyet sokan afféle gyógyító területnek tartanak. A földsugárzás állítólag jóval nagyobb, mint az ismert Kincsem park Attila dombja, a terület tulajdonosa azonban dícséretre méltó módon, nem akar szenzációt, üzletet csinálni a helyből, így mindenki felkeresheti kedve szerint. Mély, nyugtató béke honol a dombon, s valóban érezhető valami megmagyarázhatatlan bizsergés. Sokan járnak ide feltöltődni, energiát nyerni messzi vidékekről is! A tanács szerint inkább több alkalommal kevesebb időre érdemes felkeresni a helyet.
Arra azonban mindenképp figyeljünk, hogy a környék szépségét, nyugalmát óvjuk, és természetszerető emberek módjára pihenjünk!