Habár alapvetően az északi, hűvösebb tájakat szeretem, nem bírtam ellenállni a csábításnak, hogy végre „elküldjem magam melegebb éghajlatra” is. Így kerültem Extremadurába, Spanyolország egyik madárparadicsomába.
Életem eddigi 33 éve alatt elég sok helyen jártam már a Világban. Bejártam az ország sok zegét-zugát, koptattam a Haza, a történelmi Magyarország poros útjait. De mégis mindig visszatalálok szülőhelyemre. És bizton állítom, ez a vidék, Zala és Vas vidéke az egyik legszebb a Kárpát-medencében. A két megye kzött húzódó Őrség pedig maga a nagybetűs Csoda. Erről a tájról olvashatjuk Szombathelyi Tamás sorait...
Néhány magyar emlékezett meg pár hete Torockón a több, mint 150 évvel ezelőtti magyargyilkosságokról, amelyekről igen kevesen tudnak az anyaországban, még a történészek sem említik túl gyakran. Pedig kulcsfontosságú történelmi tényekről van szó, olyanokról amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarság létszámbéli hátrányba került a több száz évvel a magyarok letelepedése után érkező, jövevény románokkal szemben...
Ha őszinte akarok lenni –márpedig akarok- soha nem hallottam korábban Répáshutáról. Egyszerűen egy nyugodt helyet kerestem a barátnőmmel közös nyaralásunk számára, valahol a Bükk közepén, így magától jött az ötlet, hogy az erdőkkel körülvett kis település és a Vadász Panzió lesz a bázisunk. Nem is sejtettem, hogy igazi gyöngyszemre bukkantam…
Zalától pár órányi autóútra lelhetünk rá Ausztria legnagyobb és legszebb épen maradt várkastélyára,. Feldbachtól északra 6 km-re, a Grazbach patak felett magasodó bazaltsziklán (376-482 m) épült. Egykoron Stájerország legjelentősebb határvára volt a magyarok, majd később a törökök támadásaival szemben.
Fent, messze északon, a a nyírfa- és fenyőerdők között, ahol Nap összeér a Földdel , létezik egy csodálatos ország, ahol testvéri szeretettel fogadják a magyart. A lépten-nyomon fellelhető tavak partján él egy nép, amely - a nagyjából 150 éve terjesztett hamis finnugor elmélettel ellentétben - vérségi kötelékben nincs ugyan a Kárpátok Népével, szabadságszeretete és múltjának tisztelete miatt azonban mégis erős kötelék fűzi hozzánk. Keveset beszélünk róluk mostanság. Pedig ezekben a vészterhes időkben, amikor a Gonosz ereje egyre nő és törekvése -hogy eltörölje a Föld színéről a vele ellenkező, bátor, kis népeket - napról-napra világosabb lesz, minden baráti kézre szükségünk van.
Beszámoló egy dél-erdélyi kirándulásról, 2005-ből...
