"Ami jelet hagyunk innen elmenőben: tettünk arccá formáz a múló időben" (Czethofer Csaba)
Minden ember életében van olyan időszak (vagy akár időszakok)-ez lehet hosszabb is, rövidebb is, sőt, akár lehet csak egy pillanat is-, amely mély nyomot hagy.
Nem kell feltétlenül nagy dologra gondolni ehhez, lehet ez adott pillanatban egy érzés, amelyet kiválthat egy tekintet, egy arc, egy környezet, egy helyszín, egy társaság, vagy egy cselekedet egy kitűzött cél érdekében.
Sokszor gondolkoztam azon, hogy mi a jó egy cél elérésében, miért tűzünk ki célokat. S arra jutottam, hogy a legtöbb esetben a legjobb nem maga a cél elérése -persze ha sikerül, az is jó-, hanem az ösvény, ami odáig vezet. Ez tesz minket olyan emberré, akit az emlékek lélekben felemelnek annak tudatában, hogy adtunk valamit magunkból, nyomot hagytunk, amely nem vész el a múló idő homályában. Ezen gondolatok szerintem minden embert foglalkoztatnak legbelül, csak mindenkiben másképp tudatosulnak.
Arcok a múló időben címmel rendezett 2010 december 3-án Fábián Gábor (ÖsvényFilm http://www.osvenyfilm.com ) - fotográfus egy fotókiállítást Zsirán a Napvirág-házban http://www.napviraghaz.hu , akiről én úgy gondolom, hogy ezen kiállításával életének egy ilyen fent említett ösvényéből mutatott meg egy részt számunkra.
S ennek van tartalmon kívüli mély üzenete is, mégpedig az, hogy a saját ösvényünkből is érdemes mindenkinek képpé formálnia egy-egy szakaszt, majd megállni előtte az örökös rohanásban, s emlékként megpillantani önmagunkat rajta.
Régebben-már a kiállítás előtt -is foglalkoztattak e gondolatok, melyeket egyszer papírra is vetettem, s amit ezúton szeretnék itt megosztani az olvasókkal -remélem nem veszi senki önzésnek tőlem, hogy saját gondolataimat ily módon is beleírom e beszámolóba, de fontosnak tartom elmondani ezt a pár sort a felül írtakhoz kapcsolva- :
Emlék
Örök rohanó életemben
megállok egy szokott helyen
Ugyanaz az érzés, ugyanaz az illat,
Keresem az arcod, s még megélem a múltat
Testvérként öleli lelkem a régi hangokat,
Madarak énekében lelem ismerős dalokat
Nem értem hová tűntek napok, hónapok,
Kimaradtam valamiből,s mind itt hagytatok?
Ajtó nyikorog szívemben
egyikünk sincs már odabenn
Onnan az utam már távolra tart
Keress majd meg,ha még engem akarsz.
Gondolatban új még egy régi mozdulat
Házfalak igaz barátként mutatnak utat,
ablakszemükkel ugyanúgy kacsintanak,
Messze erdőket látnak,benne az arcomat.
Idő sebes vonata ,robogj el mellettem
Hadd maradjak itt,feküdve emlék-réten,
Megfürdök újra meg újra álmok vizében
Gyermekként találhatsz rám a tücsökzenében.
(Szombathelyi Tamás)
Magával a kiállítással -a Napvirág-ház közreműködésével- Fábián Gábor tartalmilag egy sokak számára zárt világ kapuját nyitotta meg előttünk. Érdekes, hogy az időjárás is odatette a maga lakatját ezen kapu elé, de örülök, hogy mégis csak bejutottam rajta, melynek során egy "Angyali vidéken" találhattam magam-s rajtam kívül még szerencsére elég szép számmal mások is :
Angyali vidéken from Az Ösvény Film on Vimeo.
(Angyali vidéken c. film)
E fenti film levetítésével vette kezdetét a fotókiállítás megnyitója, amit megelőzött még a szívélyes vendégfogadás pezsgővel, süteménnyel.
A megnyitó során beszédet mondott Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő, aki a szakmai értékelésen kívül megemlítette annak a fontosságát is, hogy az életet meg kell élni ahhoz, hogy ilyen képek üzenetei teljes mértékben átjöhessenek számunkra. Ehhez azonbannem csak egy "TV előtt ülő" életet kell folytatnunk, amiben mások élnek helyettünk, hanem amelyben mi élünk valós értelemben is, s kimozdulunk.
Csak így válhatunk nyitottabbá, saját belső kapuinkat is így tudjuk jobban kitárni.
Beszédet mondott még Hollósi Péter, a Zsirán működő Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonának vezetője http://www.efozsira.hu, aki beszédében e kiállításon kívül Gábor intézményben végzett munkáiról, annak eredményességeiről is tartott rövid, ám tartalmas összefoglalót, amely során láthatóan lepergett bennük valami, amitől mégjobban megállt a lélegzet a teremben, s helyettük is talán a képekről rájuk figyelő arcok
lélegeztek egy röpke pillanatra.
Aztán következett Fábián Gábor beszédje a képek tényleges megtekintése előtt, aki azt is érzékeltette a vendégekkel, hogy hogyan jutott el ideáig.
Azért is használom az "érzékeltette" szót, az "említette" helyett, mert a szavakon túl is érezni lehetett valamit.
Amit szavak nélkül is átéltünk volna ott a kiállítás megnyitóján akkor is, ha senki nem mond semmit.
Szavak nélkül is belenézhettünk volna önmagunkba.
Amikor jött az a film, ami képgalériaként bemutatta azt az anyagot is, amiből válogattak e fotókiállításra Gáborék, mert nem minden kép szerepelt a kiállított képek között, akkor talán a képek hatására, talán a film miatt hirtelen elsötétített terem hatására, talán a lélekemelő háttérzene hatására, talán a film egysége hatására, talán az ott lévő emberek egy azon "lelki-útjának bejárása" hatására, de bennem is,s szerintem az ott lévők közül sokunkban lepergett valami. Egy olyan belső film, ami az általunk járt saját ösvényünknek egy olyan szakaszát mutatta meg, amit addig még nem láttunk.
Ám akkor lehetőséget kaptunk, hogy meglássuk, hogy megálljunk előtte,s tovább menve eltegyük-megőrizzük emlékként.
Egy olyan emlékként, amely meghatározó lehet utunk során.
http://www.youtube.com/watch?v=4_cvZDMcy2g
(Arcok a múló időben c. film)
A kiállítás megtekintése után egy kötetlen beszélgetésre várták még a vendégeket.
Végezetül Czethofer Csaba gondolatait-aki az említett helyi intézmény ápolójaként dolgozik, s aki ezt a versét ezen fotókiállítás során személyesen is elmondta-szeretném megosztani az olvasókkal:
Arc
Földből, fényből, árnyékból, csöndből.
A szemek a szájtól szívdobbanásnyira.
A homlok fennsíkján sós ráncdűnék sora.
A sziklaorr körül időtlenült mosoly
Isten szellem árnya suhan a szirtfokon.
A hullámok fölött viharzó sirályok
S a szüntelen szélben konok ár-apálylón
A tenger imáját mondja egy zarándok."
(Czethofer Csaba)
Örülök, hogy ott lehettem e fotókiállításon, s akinek lesz majd egyszer lehetősége-alkalma ezeket a képeket egy kiállítás során megnézni-mondjuk akár egy hasonló rendezvény keretein belül-, szakítson rá időt, mert érdemes.
Sztamassz
Forrás:
-képek: Fábián Gábor http://www.osvenyfilm.com , valamint Napvirág-ház http://www.napviraghaz.hu
-videók: Fábián Gábor