Tizenöt év. Tizenöt hosszú esztendővel álltam utoljára ugyanitt az egerszegi autóbuszállomás restije előtt, amit valami ötletgazdag tulaj Két Ördögnek nevezett el, ki tudja miért.
Ide beszéltük meg a csapatösszevonást a fiúkkal mielőtt elballagnánk az alma materhez, osztálytalálkozó lészen ugyanis egy fertályóra múlva.
A Két Ördög már múlté, még a helye is eltűnt, illetve egybeépült valami játékgépes talponállóval, ami a Megálló nevet kapta a keresztségben, némiképp találóbb ideától vezérelve, mint elődje.
Egyszóval várom a fiúkat, és a múlton merengek. Tizenöt év, és a harmadik alkalommal érkezünk vendégként az iskolába, nem mint tudattágításra váró, daccal, világmegváltó tervekkel teli tanulók.
Megérkeznek a srácok, mindenki mint régen, talán kicsit teltebbek az arcok, kevesebb a haj és erősebb a szakáll, de egyébként minden ugyanaz. Mintha tegnap köszöntünk volna el egymástól suli után…Tényleg.
Néhány korty árpalé, és előkerülnek a régi történetek.
"Emlékszel, amikor…?”.
Emlékszem.
Persze, hogy emlékszem.
Elindulunk, üres az osztály, nincs lakója, a fiatalok tán a szombat esti lázra készülődnek éppen,mi töltjük meg hajdanvolt termünket. Nem, nem töltjük, híja akad, kilencen maradtak távol, szanaszét a nagyvilágban, szerteszórva. Idegen országokban, távoli városokban, de valahol így van ez rendjén. Van aki megragad, más útra kel.
Olvastam valahol egyszer, hogy igen komoly lélektani hátteret lehet felderíteni az „elmenjek-e az x-edik osztálytalálkozóra?” kérdés mögött, főként a lányok között. Egy fiúnál érthetően más a vonatkoztatás. A lényeg, hogy a srácok 83.3%-os arányban megjelentek, ami tekintve őrült XXI. századi mindennapjainkat jónak tekinthető.
Nézem az arcokat. Családanyák, kezdő apukák, ki így, ki úgy. Százféle történet, különböző sorsok, életutak, helyek. Hátsó sor, szokásos poénok, beszólások, Tanár Úr kérem, én készültem, akarom mondani, ez és ez történt velem az elmúlt időszakban.
Tanár Úr, azért meg kell állapítanom, más volt a világ az akkori osztályfőnökik idején. Talán csöndesebb, egyszerűbb, s lehet, nyugodtabb is. Gondtalanabb, ha úgy tetszik, és ez nem amolyan múlton mélázó, csöpögős, depresszív kesergés, csak szimpla realizmus. Máshogy gondoltuk talán, és más volt az Élet. Egyszerűségében szép. Kevesebb smink a lányokon, mint a mai tiniken, s nekünk mégis szépek voltak. Úgy voltak szépek.
Mosolygok.
Jó itt ülni a padban, nézni a régi falakat, amelyek befogadtak egykor, és otthonná váltak. Furcsa, de valahogy nem tűnnek idegennek, barátságosak, pedig pontosan én éreztem úgy, hogy idegenként érkezem újra a falaik közé.
….
Karesz mesél később a vendéglőben, és szinte látom a takaros udvart Szentgyörgyön, szeretett Zalám dombjai között. Látom a baromfiudvart, a kisnyulakat simogató kislányt, és a házigazdát, hajnalban, kézbe fogott kaszával, ahogy a vas meglendül a harmatos fűben, miközben még alig ébred a Természet, hallom a kakasszót…Talán ez az a világ, ami annyira kiveszőben. Amiből mi még elcsíptünk anno egy csöppet az ezredév vége felé…
Csicseregnek a lányok, zümmög a terem, nyakam tekeredik belé, ahogy ide-oda kapkodom, jobbra-balra beszélek, vagy csak figyelek felváltva.
És a búcsú, elnézést holnap hajnalban indulok, utazom, de akkor hétfőn…jaj, nem. Hétfőn nem találkozunk. Akkor majd legközelebb , öt év múlva. Rendben.
Vajon hányan leszünk akkor? És a huszonötödik, harmincötödik, ötvenedik találkozón?
…
Csendes eső hazafelé, aztán az otthon jóleső melege és kicsi feleségem ölelő karjai.
Éjjel még kinézek a balkonról dombjaimra. A Hold bámul a messzeségben és rámnevet.
Kacagja szentimentális énem. Nevess csak Cimbora, Te tudod a legjobban, jó néha megmártózni a Múltban. Te évmilliók óta gyakorlod. Én pedig halandó emberként kicsit elérzékenyülök ilyenkor. Bevallom, tiszta sor, jó volt látni őket, oly régmúltnak tűnt minden, és mégis minta tegnap váltunk volna el.
Nevess csak Öreg Sajtképű Égenjáró… De arra kérlek, vigyázz Rájuk is minden éjszakán!
Megsimítom a hideg, élettelen fémkorlátot, és elköszönök a kinti világtól.
Egyenlőre egy fős kis családom már alszik békésen. Engem is hívogat az ágy, és nem állok ellen.
Holnap új Nap virrad...
(Friderikuszért elnézést, de olyan jó kis retrós hangulata van ennek a zenének. :)