Több levelet kaptam, hogy keveset foglalkozom Zala másik megyei jogú városával, így kicsit pótlom a valós mulasztásom.
Nagykanizsa története egészen különbözik Zalaegerszegétől. Egy polgári városról van szó, amely külsejében is ennek felel meg, egészen más fejlődési utat járt be, mint Egerszeg.
Szögezzük le azonban, a város soha nem funkcionált a megye székhelyeként, bár a település várának 1600-as török általi elfoglalása előtt a XVI. századig tartottak megyegyűléseket. A vármegye nemessége különböző okokból mindig megakadályozta, hogy ilyen szerephez jusson a város. Így tulajdonképpen értelmetlen is a hol felhozott, hol szőnyeg alá söpört konkurenciaharcról, a sportszerű vetélkedésen többről beszélni.
Személy szerint nagyon szeretek a széles főutcáján vagy a belváros kis utcáin sétálni, piaca pedig mindmáig osztatlan népszerűségnek örvend, egészen sajátos és barátságos, vonzó hangulata van.
Nézzük kicsit körül Nagykanizsán, amolyan hevenyészett történelmi tabló formjában, a Fortepan segítségével.
1922. Magyarország, Nagykanizsa sportpálya, háttérben a Gábor Áron laktanya.
Fotó: Fortepan/Hübner Tibor
A képen az egykori Volán Dózsa pályán lejátszott mérkőzés, hátul a laktanya. Medgyaszay István tervei alapján 1932-ben a lóvontatású csöves tüzérség számára épült a Gábor Áron laktanya, ami 1992-ig több katonai egység bázisa volt. Napjainkban ipari parkként funkcionál. Az épület homlokzata helyi védelem alatt áll a rajta lévő faliképek miatt. A honfoglalást idéző sgraffitók Kacziány Aladár alkotásai. Az épületegyüttest a második világháború végén az orosz hadsereg vette birtokba, majd 1946 közepén megüresedett, csak fosztogatói látogatták kitartóan. 1949-ben kezdték a károk helyrehozatalát. 1992-ig újra laktanyaként használták. Forrás
1937. Magyarország, Nagykanizsa Eötvös tér, Nagy Magyarország emlékmű
Fotó: Fortepan/Hübner Tibor
1934. október 1-jén készült el az emlékmű, amelynek költségeit (25 000 P.) a nagykanizsai születésű, Ausztriában (Salzburg) élő Schless István adományozta a városnak. Az Eötvös téren felállított 10 és fél méter magas emlékmű a díjnyertes Hübner Tibor felügyelete mellett készült borosjenői és dunaharaszti kövekből.
1952-ben az emlékművet eltávolították helyéről, és a mögötte lévő volt víztároló és az emlékmű között ásott gödörben hantolták el.
1999-ben elhatározás született, hogy az emlékművet felébresztik hosszú álmából. A Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal 10 millió forinttal, és Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata 3,5 millió forinttal támogatta az emlékmű visszaállítását. Így a 2000. év nyarán Nagykanizsa város tulajdonába került vissza, ahogy ledöntéséig is az volt. A munkák koordinálására Szoborbizottság alakult, hogy megkönnyítse a város munkáját. A feltárás végeztével, a restaurálás után, eredeti formájában helyezték vissza az Eötvös térre a Nagy-Magyarország-emlékművet. 2001. augusztus 12-én, vasárnap, ökumenikus istentisztelet keretében került sor a felszentelésére A címereket, és a sablonokat régi elfakult fotók alapján faragták ki. Az emlékmű restaurálása 2005 tavaszára fejeződött be. Forrás: Wikipiédia
1960. Magyarország, Nagykanizsa Fő utca az Erzsébet térnél.
Fotó: Fortepan/Gyöngyi
Az 1786-os katonai felmérés térképén keresgélve a mai Fő út elődjét lényeges eltérések fedezhetők fel a jelenlegi állapothoz képest. A Fő út alsó része egyenesen vezetett a Teleki utcáig, ott a Fekete Sas fogadó előtt torkolt abba. Talán a templom mögötti hajdani temető miatt, de nem létezett még a Fő út felső felén, illetve az Eötvös téren a déli házsor. Az úttól délre nagy, háromszögű, gyakorlatilag beépítetlen terület volt a jelenlegi temetői hídig. E térség határa ma keletről a Kórház utca, nyugatról a Katona József utca és a Kossuth tér nyugati oldala.
Figyelemre méltó az is, hogy még a 19. század első felében sem volt az Erzsébet tér igazán térnek nevezhető: északi felét elfoglalta a csoportházak növekvő tömbje, déli részén a sóhivatalhoz tartozó építmények álltak. Nem csoda hát, hogy a Fő utat Piarczi (Piacz) utcának hívták. A 18. század második felében az elnevezést a nagyjából a Király utca elejétől az Eötvös térig terjedő részre használták. Később (még a 19. század második felében is) csak a Felsőtemplomig tartó útszakaszt értették alatta. Az utca neve nyilvánvalóan utalt annak egyik fontos funkciójára. Forrás: holmi.nagykar.hu
1960. Magyarország, Nagykanizsa Fő utca - Csengery utca sarok, szemben az egykori Takarékpénztári palota.
Fotó: Fortepan/Gyöngyi
1964. Magyarország, Nagykanizsa Platán sor 3., 2. sz. Gimnázium (ma Dr. Mező Ferenc Gimnázium).
Fotó: Fortepan/Hunyady József
1964. augusztus 30-án 10 órakor szólalt meg először a hivatalos csengőszó az akkori Nagykanizsai 2. sz. Gimnáziumban. A város fejlődése, az iskolás korú népesség gyarapodása, az általános iskolát végzett tanulók választási lehetőségeinek bővítése hívta életre az intézményt. Az újonnan épült iskola avatására, ünnepélyes átadására augusztus 30-án került sor. Ekkor vázolta Debreczeni Attiláné, az iskola első igazgatója az intézmény céljait, feladatait, amelyek alapot jelentettek a további munkához, az iskola sajátos arculatának kialakításához. Forrás: mgf.hu
1971. Magyarország, Nagykanizsa Zrínyi Miklós utca a Zárda utca felé nézve.
Fotó: Fortepan/MHSZ
A GAZ Volga M21-es tervezése Sztálin halálának évében, 1953 végén kezdődött. A dizájn szakított az előd Pobjeda formavilágával, és leginkább az amerikai autók megoldásaira épített. Az első generáció egy ideig a Pobjeda korszerűtlen, 60 lóerős oldalszelepelt motorjával futott, aztán a Gorkij autógyárban megkezdték a GAZ 66-os és a UAZ 469 későbbi, korszerűbb, felülvezérelt 70 lóerős motorjának gyártását. Ez került a Volgába is.
Akkoriban korszerűnek tartották, valójában azonban az amerikai autóipar épp az 50-es években kapott rá arra, hogy évről évre radikálisan megvátoztassák a modellek külsejét. Az 1962-es második, és az 1962-70-ig gyártott harmadikVolga M21-generáció több apró módosítást is tartalmazott, jellemző, hogy 1970-ig sem sikerült eljutni az Amerikában 1955-56-ban általános "forward look"-irányzatig. A Volga M21 formatervezési szempontból mindhalálig ötvenes évek eleji autó maradt. Forrás: totalcar.hu
1971. Magyarország, Nagykanizsa piactér.
Fotó: Fortepan/MHSZ
A város talán legrégebbi "brand"-je, a hamisítatlan kanizsai piac életképei közel fél évszázada. Ahogy a fotókon látszik, akkor is rendkívül népszerű volt. A helyi termékeket, a dél-zalai ízeket, a kiskanizsai hagymát és egyéb zöldségeket árulták és árulják ma is a termelői vásárban.
1971. Magyarország, Nagykanizsa Erzsébet (Szabadság) tér.
Fotó: Fortepan/MHSZ
Az Ikarus 66 az Ikarus gyár városi-elővárosi autóbusztípusa. Elterjedt beceneve „faros”, melyet valószínűleg jármű farmotoros elrendezése, és az ehhez kapcsolódó jellegzetes, járműtestből hátulra kinyúló motorsátor ihletett. A legyártott 9260 darab többségét a Német Demokratikus Köztársaságba exportálták, a magyarországi Volán vállalatokhoz került mintegy 2700 jármű révén pedig az 1960-as, 1970-es évek autóbuszközlekedésének egyik meghatározó típusa volt. Forrás: Wikipédia
1972. Magyarország, Nagykanizsa Erzsébet (Szabadság) tér.
Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr
Szigoró rendőri ellenőrzés!
1973. Magyarország, Nagykanizsa Báthory utca, autóbusz-állomás.
Fotó: Fortepan/Uvaterv
1976. Magyarország, Nagykanizsa Eötvös tér, balra a Platán sor torkolata.
Fotó: Fortepan/Állami Biztosító
1948-ban a biztosítási piacot állami irányítás alá vonták, 1949. június 20-án létrejött az Állami Biztosító Nemzeti Vállalata.
1976. Magyarország, Nagykanizsa Eötvös tér, Városi Tanács (ma Járási Hivatal), jobbra a Platán sor torkolata.
Fotó: Fortepan/LECHNER NONPROFIT KFT. DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT / VÁTI FELVÉTELE
Az 1971-es harmadik tanácstörvényben megjelent a tanácsok államhatalmi szervként való meghatározása mellett azok önkormányzati jellegének megfogalmazása is, és önállóságuk ennek megfelelően valamelyest növekedett. Ekkor került sor a járási tanácsok megszüntetésére, feladataik és hatásköreik jelentős része a községi tanácsokhoz, más része pedig a megyei tanácsok járási hivatalaihoz került. Szintén ekkor iktatták törvénybe az 1960-as évek végén megkezdett közigazgatási kísérletek tapasztalatait, így a nagyközségi tanácsok és a városkörnyékek rendszerét.
1976. Magyarország, Nagykanizsa Deák tér 10. (Pollák ház)
Fotó: Fortepan/Orosz Heléna
A Deák tér 10. szám alatti földszintes épületet eredetileg Theodorovicz György városi tanácsos építette. 1889-től Kohn Lipót lisztkereskedő tulajdonát képezte, tőle vette meg Pollák József, aki lebontatta az épületet és Ludwig Schöne bécsi építész tervei alapján készíttette el az eklektikus stílusú házat.