Valamikor ilyentájt lehetett. A szilvágyi szőlőhegyen túráztunk, öreg, sokat látott, meszes boronapincék mellett. Ősz illata volt a levegőnek.
Tudod miről beszélek, olyan illat ez, amikor az elmúlás még szerelemmel és vággyal keveredik, és egy leírhatatlanul egyedi érzés járja át a lelkedet. Az „itt van az ősz, itt van újra” csodája.
A Nap már a látóhatár széle felé indult, száraz faleveleket sepergetett a szél. Jól esett a járás, beszívni mélyen a vidék minden apró rezdülését. Gazdag szőlőtőkék mellett haladtunk, léptünk mellett seregélyek reppentek, ahogy elhaladtunk egy-egy újabb, még művelt pince mellett.
Idősebb úr állt az egyik birtok elején, a göcseji ember óvatos bizalmatlanságával méregetett minket a távolból. Talán jól festhettünk, mert közelebb kerülve már mosolygott, és a kezét nyújtotta. A bemutatkozás után rögtön a pincébe invitált. Próbáltunk hárítani, de látszott, hogy nincs sok értelme…
A boronaházban jó meleg, és kipirult arcú, vidám nyugdíjas társaság fogadott. Szorították a kezem bátorítva, mintha ezer éve ismernénk egymást. …és máris a markomba nyomták a poharat. Jóféle zalai fehéret kóstoltam, bólintottam, hogy ez igen. Hamvas Béla óta tudjuk, hogy „minden borban kis angyal lakik”, ebben gyorsan meg is egyeztünk mindannyian. Mosolygott a házigazda, és halkan mesélte, hogy nem mondja meg melyik ismert,országos hírű, nagy pincészet akart több hektót a fehérből, amikor ismerősén keresztül küldött kóstolásra egy üveggel… Jött az othello, a sokat szidott direkttermő, és bizony azon is csak csóváltam a fejem, hogy ez nem lehet ilyen jó.
Tagadhatatlanul egyre melegebb lett odabent, biztosan tehettek az öntöttvas kályhára az öregek.
Énekeltek, mi pedig néztük kicsit zavartan, kicsit párás szemmel, és élveztük a pillanatot. Láttam a többiek szemében, hogy ők is nagyapáik régi szüretein járnak lélekben, gulyást esznek a pince előtt és mákos kalácsot…
Búcsúztunk, bár nem túl határozottan, inkább csak kötelességtudatból, hogy ne zavarjuk az öregek estéjét.
Sokáig vissza-vissza néztem a fehér kis épületre, ahol kicsit elmerülhettünk egy letűnt, kisimultabb, nyugodtabb világban...
