"Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül..."
Márai szavai valóban visszaadják azt az érzést, amit az első verőfényes napok keltenek az erdőjáróban, aki Zala megye ösvényeit kutatja. Virágoznak a hóvirágok a Lenti környéki rengetegben. A természetjárót csodás virágszőnyeg fogadja, ha tudja merre keresse a Tavasz első hírnökeit. Kibújtak a tőzikék is, fejüket a Nap felé fordítva hirdetik az Élet örök dicsőségét.
"Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.
Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Mindenre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: "Talpra, magyar!" Egyáltalán, márciusban mindig Petőfit olvasom, néha hangosan is.
Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik."
A hóvirág 2005 szeptemberétől védett növény, miután az Európai Közösségben a természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok közé került (vö. 13/2001. (V.9.) KöM rendelet módosításáról szóló 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelet). Értéke 10 ezer Ft !!!
