A hatodik évre visszatekintő Vasvári Rétes Fesztivál idei programjai a közönség közkívánatára, ez évben is Vasvár újkori és ősi épített örökségének emblematikus épületei köré szerveződnek. A templom, a domonkos rendi kolostor tiszteletet parancsoló falai és a Nagy Gáspár Kulturális Központ tükörablakai ölelik körül a rendezvény szabadtereit.
A fesztivál magában hordoz valamit a régi rendtartásból és megjeleníti a teljes kikapcsolódás lehetőségét.
A fesztivál magában hordoz valamit a régi rendtartásból és megjeleníti a teljes kikapcsolódás lehetőségét.
A több szintű tereket betöltik a változatos, színes programok, a finom ízeknek hódoló fesztivál közönség. A világjáró, műfajukban maradandót alkotó művészek éppúgy szívesen jönnek a Vasvári Rétes Fesztiválra, mint a kistérségi és távolabbi megyék rétes sütő kompániái, akik elfelejtett ízeket hoznak magukkal. Ezekben az ízekben pedig felfedezhető az, ami körülöttünk terem, egyensúlyban a természettel.
A rétes készítés konyhaművészete, a kulturális örökséghez tartozó termelési módok, szerves részei a magyar kultúrának. A rendezvénysorozat röpke hat éves története alatt számos bizonyítékát láttuk annak, hogy milyen sokan vannak azok, akik érdeklődnek a gasztronómiai kultúra iránt, és a mai napig őrzik és ápolják tradicionális szakácstudományukat. A lassan feledésbe merülő ízek megmentésére és az évezredes tradíció megőrzése érdekében Vasváron, a Kultúra Magyar Városában találkoznak a fenséges ízű sütemények nagymesterei.
A rétes készítés konyhaművészete, a kulturális örökséghez tartozó termelési módok, szerves részei a magyar kultúrának. A rendezvénysorozat röpke hat éves története alatt számos bizonyítékát láttuk annak, hogy milyen sokan vannak azok, akik érdeklődnek a gasztronómiai kultúra iránt, és a mai napig őrzik és ápolják tradicionális szakácstudományukat. A lassan feledésbe merülő ízek megmentésére és az évezredes tradíció megőrzése érdekében Vasváron, a Kultúra Magyar Városában találkoznak a fenséges ízű sütemények nagymesterei.
A Vasvári Rétes Fesztiválon az ünnepi asztalok kínálata mellett fontos tartjuk, hogy vendégeink számára kínáljunk a jó ízű beszélgetésekhez szükséges elfoglaltságokat mesterség bemutatókat, kézműves foglalkozásokat, népművészeti alkotásokat, meséket. A fesztivál színpad népzenei, táncos produkciójában a lélek kezd párbeszédbe ősi időkkel és térben talán távoli világokkal.
Ismerje meg Ön is a ránk boruló világnak ezt a kicsi, de minden szegletében felfedezés örömét rejtő városát Vasvárt, a Vasi Hegyhátat.
Barátsággal, szívesen látunk mindenkit. Legyen a vendégünk Ön is a Kulturális Turizmus Évében!
A vasvári rétes legenda meséje
Amit most elmesélek, az egy réges-régi legenda,nem lesz tovább födve a vasvári rétes titka.
Akkor történt, amikor még az időt nem mérték másodpercekkel, hanem az ősi örök mértékegységekkel. Mérték a Nap járásával, a Hold fogyatkozásával, csillagok vonulásával, vizek áradásával. Amikor a Szenkútdüllőben beértek az életet adó gabonák, akkor a jó termésért hálából az emberek aratókoszorúkat, virágcsokrokat küldetek a Szűz Mária vasvári hajlékához. Oda, ahol a gyógyító forrás ered. A hála virágait a gyerekek vitték, hangos volt tőlük a Sárosbürü rét. Útközben málnát, gombát, szamócát szedtek. Amikor a virágokat letették, megérintették szűzanya kötényét. A fehér kötény egy darabja, egy szőke fonott hajú lány kezéhez ragadt. A többiek ezt látva húzni, tépni kezdték a lány kezéből, de az anyag nehezen engedett. Hártya vékonyságúra nyúlt. Végül annyi darabra szakadt, ahány kéz nyújtotta. A látottakhoz a gyermekész föl nem ért. A Szőlőközön át, futva kereste valamennyi a szülőjét. A dolgos vasvári emberek éppen a kévék tövében pihentek. Ámulva hallgatták a történetet, de az öregek hamar eszméltek. A kötény darabokat a tarlón egy szőttesre leteregették, a málnát, gombát, szamócát ráhintették. A szőttessel együtt föltekerték, s a kazlak tövébe letették. Amikor a Szent Mihály templom harangja elütötte nyolc órát, letették a sarlót, kaszát, gráblát, s elmondták az úrangyalát. Szedelőzködtek, hogy hazatérnek. A vizeskorsót, a szalonnás tarisznyát vállukra vették, a szőttest is felemelték. De abból oly fenséges illatok szálltak a fülledt melegű nyárba, hogy mindenkinek szájában összefutott a nyála. A szőttest a legidősebb marokszedő lány kibontotta, s ott volt a nap melegétől megsült fenséges ízű tészta. A bölcs öregek csak mosolyogtak, nem csodálkoztak, az ételnek nevet adtak. Rétes lett a neve a finomságnak, amit sütnek attól kezdve télen s nyárba, s nem csak Vasvárba, hanem az egész Magyarországba.
A szűzanya kötényére emlékezve, a rétes készítőknek ma is fehér a köténye. Amikor a vasvári rétesbe beleharapsz, érezheted a tésztáját formázó kéz, a víz, a tűz, a levegő időn túli ősi harmóniáját, ami az ízeiben egyesül. /G.Sz.Georgina/
Ismerje meg Ön is a ránk boruló világnak ezt a kicsi, de minden szegletében felfedezés örömét rejtő városát Vasvárt, a Vasi Hegyhátat.
Barátsággal, szívesen látunk mindenkit. Legyen a vendégünk Ön is a Kulturális Turizmus Évében!
A vasvári rétes legenda meséje
Amit most elmesélek, az egy réges-régi legenda,nem lesz tovább födve a vasvári rétes titka.
Akkor történt, amikor még az időt nem mérték másodpercekkel, hanem az ősi örök mértékegységekkel. Mérték a Nap járásával, a Hold fogyatkozásával, csillagok vonulásával, vizek áradásával. Amikor a Szenkútdüllőben beértek az életet adó gabonák, akkor a jó termésért hálából az emberek aratókoszorúkat, virágcsokrokat küldetek a Szűz Mária vasvári hajlékához. Oda, ahol a gyógyító forrás ered. A hála virágait a gyerekek vitték, hangos volt tőlük a Sárosbürü rét. Útközben málnát, gombát, szamócát szedtek. Amikor a virágokat letették, megérintették szűzanya kötényét. A fehér kötény egy darabja, egy szőke fonott hajú lány kezéhez ragadt. A többiek ezt látva húzni, tépni kezdték a lány kezéből, de az anyag nehezen engedett. Hártya vékonyságúra nyúlt. Végül annyi darabra szakadt, ahány kéz nyújtotta. A látottakhoz a gyermekész föl nem ért. A Szőlőközön át, futva kereste valamennyi a szülőjét. A dolgos vasvári emberek éppen a kévék tövében pihentek. Ámulva hallgatták a történetet, de az öregek hamar eszméltek. A kötény darabokat a tarlón egy szőttesre leteregették, a málnát, gombát, szamócát ráhintették. A szőttessel együtt föltekerték, s a kazlak tövébe letették. Amikor a Szent Mihály templom harangja elütötte nyolc órát, letették a sarlót, kaszát, gráblát, s elmondták az úrangyalát. Szedelőzködtek, hogy hazatérnek. A vizeskorsót, a szalonnás tarisznyát vállukra vették, a szőttest is felemelték. De abból oly fenséges illatok szálltak a fülledt melegű nyárba, hogy mindenkinek szájában összefutott a nyála. A szőttest a legidősebb marokszedő lány kibontotta, s ott volt a nap melegétől megsült fenséges ízű tészta. A bölcs öregek csak mosolyogtak, nem csodálkoztak, az ételnek nevet adtak. Rétes lett a neve a finomságnak, amit sütnek attól kezdve télen s nyárba, s nem csak Vasvárba, hanem az egész Magyarországba.
A szűzanya kötényére emlékezve, a rétes készítőknek ma is fehér a köténye. Amikor a vasvári rétesbe beleharapsz, érezheted a tésztáját formázó kéz, a víz, a tűz, a levegő időn túli ősi harmóniáját, ami az ízeiben egyesül. /G.Sz.Georgina/
VII. Vasvári Rétes Fesztivál
2009. Augusztus 8.
VII. Vasvári Rétes Fesztivál 2009. Augusztus 8.
RÉTES SÜTŐ KOMPÁNIÁK
Kápolnai Boszorkányok, Sorkikápolna
Őrségi Langalló , Perec , és Rétes Sütő Céh
Sorkifaludi Nefelejcs Közhasznú Kórusegyesület
Lisztérzékenyek Csapata Vasszécseny
Erika Néne Családi Népe Petőmihályfa
Pöttyös Szülők Csehimindszent
Kocsis Gastro Bt. Pápa
Árpi Bácsi Balatonfüred
Takács Lászlóné Csapata Kondorfa
Nők Petőmihályfáért Egyesület
Eszti és Csapata Nagyrákos
Határcsárda Bajánsenye
Antik Rétes Újszentiván