Lassan két évtizedes hagyománya lesz a kerékrépafőzésnek Miklósfán, hiszen 19. alkalommal rendezik meg a leginkább csak Zalában és Vasban ismert étel főzőversenyét.
Ma már lehetetlen felidézni, hogy honnan, kitől származik a recept, a bonyolult eljárási mód a régi, zalai közösségekben szájhagyomány útján terjedt. A tudást amolyan családi örökségként hagyták a következő generációra.
A miklósfai savanyított répának tulajdonképpen nincs is pontos receptje. A tarlórépát - más néven kerékrépát - a csapadékosabb göcseji, zalai és Vas megyei területeken termesztették, háztáji növény volt, az ország más területén nem is nagyon terjedt el. Kerek gyökerének egyik jellegzetessége, hogy lila a teteje és fehér az alja. Mustárolaj tartalma miatt hámozatlanul kicsit csípős íze van, meghámozva pedig leginkább a retek ízéhez hasonlít.
Vermelve, téli raktározással, földdel, homokkal betakarva egészen tavaszig is elállt, de az asszonyok különféle savanyítási eljárásokat is alkalmaztak. Zala megyében például a hordós savanyítás terjedt el, míg Göcsejben és a szlovén határ menti területeken a hámozott, egész répát szőlőtörkölybe rakták, savanyították, és ha répás ételt akartak főzni, egyet-egyet kivettek, meggyalulták vagy felszelték.
Ma is kapható zöldségeseknél, Nagykanizsa, Egerszeg és más zalai városok piacain.
A tarlórépa többek között a francia, spanyol, brit ételekben is megtalálható, itthon inkább csak az ország nyugati szegletében őrizzük e kiváló növényt.
