A vasárnapi lendvai kultúranapi emlékezésen immár hagyományosan kiosztották a kulturális nívódíjakat, melyek között életműdíj is volt, melyet Pozsonec Mária kapott.Elsőként Ferenc Grega szavalta el Kölcsey Himnuszát, majd Kepe Lili, az MNMI igazgatója, az est ünnepi szónoka lépett a mikrofonhoz. – írja a muravidéki Népújság.
A mi himnuszunk nem harsány riadó, hanem alázatos ima, költészetünknek remeke. A himnusz ugyanis mi vagyunk, egyetemes magyarságunknak sokféle gyökeréből való összenövésünknek olyan jelképe, mint a korona a címer, a zászló. Nemzeti hovatartozásunknak vitathatatlan jelképe, éljünk bárhol a világban – mondta a szónok. A beszéd folytatásában a kulturális hagyomány őrzésén kívül a kultúra örököseiről és továbbadóiról is szólt Kepe Lili: – E napon büszkék lehetünk költőinkre, tanárainkra, hímzőinkre és kézműveseinkre, néptáncosainkra és népdalköreinkre, versmondóinkra, színjátszóinkra és művészeinkre, azaz a magyar kultúra építőire.
A díjkiosztás során kulturális életműdíjat kapott Pozsonec Mária a muravidéki magyarság jobb sorsáért kifejtett szerteágazó, fáradhatatlan munkájáért. A laudáció szövegéből egy részlet: „Úgy segíthetsz embertársaidon legtöbbet, ha másokon segítesz. Pozsonec Mária egykori parlamenti képviselő egész élete erre a legjobb példa. A muravidéki magyarság 5 parlamenti választáson szavazott neki bizalmat, mert az emberek azt akarták, hogy minél többet segítsen nekik. Nem elsősorban az említett bölcsesség számításával, hanem mint bibliai névadója: Krisztus iránti hittel és példakövetéssel. Mindenki találhat emlékei között olyan esetet, hogy Pozsonecné segített munkát keresni, továbbtanulási lehetőséget kapni vagy ehhez ösztöndíjat szerezni.”
A tanár-politikus az életműdíj átvétele után így köszönte meg a kitüntetést: – Az elismerések közül a legkedvesebb az, amit azoktól kapunk, akikkel együtt tettünk valamit. Ezek pedig maguk, a muravidéki magyarság, s azt is meg kell köszönnöm, hogy lehetőséget adtak arra, hogy tehettem Önökért. Tehát megbíztak azzal, hogy a maguk érdekeit védjem ott, ahol kellett, s úgy érzem, hogy ezt becsülettel teljesítettem – mondta Pozsonec Mária.
A teljes cikk olvasható a szlovéniai magyarok hetilapjában, a Népújság honlapján.