Nyárzáró kirándulásunkon bejárjuk a megye déli részét, a csodás terméti és épített örökségben gyönyörködve.
A Magyar Maginot vonalhoz indulunk, a franciák (később dicstelenné váló) két világháború között épült védelmi vonalára utalva ugyanis így is nevezik a megye déli határán, az ötvenes években kiépült bunkerrendszert. A Páka melletti erdőben eredeti formájában tekinthetik meg a kirándulók az ötvenes évek grandiózus katonai beruházásának maradványait, amelyet az akkorra már ellenségesnek tartott Jugoszláv Néphadsereg vizionált betörése elleni védekezésként építettett a kommunista állampárt. A szovjet hadvezetés stratégiai okokból ugyanis mellőzhetetlennek nyilvánította a déli magyar határ csaknem hermetikus lezárását, magyar elvtársaik pedig kézségesen teljesítették az elvárást.
Az előzetes tervek szerint nagyjából 600 fa-föld és 300 vasbeton erődnek kellett elkészülnie, amelyeket a honvédség építőzászlóaljai készítettek 630 kilométer hosszan, Szegedtől az Őrségig, Algyő és Lenti között. 1949-től a népgazdasági erőforrások aránytalanul nagy hányada ilyen és ehhez hasonló hadikiadásokra lett fordítva a vas és acél országában.
A bunkerrendszer talán a feledés homályába merült volna, ha nincs a Páka Értékeiért Egyesület és az ötleteket felkaroló önkormányzat, továbbá a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmai támogatása. „A vizek hátán, dombok ölén, bunkerek mélyén” pályázati projekt során látogathatóvá tettek négy erődítményt, felújították az egykori futóárkokat, és tájékoztató táblákat helyeztek el. Egészen Kerkaszentkirályig feltárásra kerültek az erődrendszer látványosabb elemei, melyeket a geocaching szerelmesei számára útvonallá fűztek fel az ötletgazdák.
A bunkerektől búcsúzva Szécsisziget felé vesszük az irányt, a község felett magasodó kilátót szemelve ki újabb célpontnak. A Kerka folyó egykori szigetén épült Szécsisziget egészen különleges ékköve a dél-zalai dombságnak. Vízimalma az 1700-as években épült, és egészen 1953-ig üzemelt. Az eltelt évszázadokat régi fényképeken csodálhatjuk meg. A Szapáry barokk templomot 1750-1760 között emelték, különleges klímája és (a legenda szerint) borral falazott falai miatt vált híressé. A 18. századi Szapáry-Andrássy kastély mellet bivalycsorda legelészik.
A házibivaly őse az ázsiai vagy indiai vadbivaly. nagyjából 6000 évvel ezelőtt háziasította az ember. Hazánkba minden valószínűség szerint a VI. század közepén az avarok hozták be, és a környéken évszázadokig nagy számban tartották. Szívós állat, rosszabb legelőkön is vidáman megél, kedveli a vizes területeket. Zsíros teje kedvelt alapanyaga különböző sajtféléknek, többek között a mozzarellának. Húsának fehérje-és ásványi anyag tartalma magasabb a szarvasmarháénál. A szécsiszigeti bivalyrezervátumot a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította, 1999-ben, bemutatási, génmegőrzési céllal. A Kerka holtága és a körülötte kialakult ingoványos terület megfelelő környezetet biztosít az állatoknak.
Miután kigyönyörködtük magunkat, a település fölé magasodó dombtetőn álló kilátót vesszük célba. Az építményből messze elláthatunk, az egész Kerka medence feltárul a szemük előtt, Lenti, Lovászi, a Muravidék és a Vétyemi ősbükkös is felismerhető.
Utunk végén a Hód tanösvény nyomait keressük a Kerka partján, de úgy tűnik, az idő vasfoga nyomot hagyott az egykor csodás útvonalon. Néhány elnyűtt táblán kívül más nem találunk, és az út nagy részét is benőtte a Természet. Mindez azonban nem szegi a kedvünket, hisz pazar élményekkel, napsütéssel telve térhetünk haza a déli végekről.