A Meleg-hegy 400 méternél magasabb csúcsán áll a Keszthelyi-fennsík legjobb állapotban megmaradt romjának, Rezi várának kőfalai.
Régészeti leletek szerint a környék már az őskorban és később a bronzkorban is lakott vidék volt. A Rezi nevet először 1236-ban említik írásos források. A várat a falu felett magasodó Meleg-hegy (amelyet csak a jószándékú és erősen lokálpatrióta zalai honszeretet nevez hegynek, hiszen valójában ugyanúgy domb, mint a megye nagy részének magaslatai) északi részén található dolomitsziklára emelték az építők. A XX. század közepére mára csak a lakótorony egy része és a várfal maradványai voltak láthatóak, az utóbbi években látványosan nagyobbodott az épület, kezd kirajzolódni, hogyan is nézhetett ki egykoron.
A vár története magán viseli a magyar középkori történelem minden sajátosságát.
Nagy valószínűséggel Rezi uradalmát 1282-ben Árpád-házi IV. László király a Hernád folyó menti Boldogkőért cserébe adta át a Tomaj nembeli Tiba nemesnek, akitől harccal vette el a Péc családból származó Apor. A feltételezések szerint Apor báró parancsára kezdték építeni a várának korai formáját, hogy amolyan uradalmi központként funkcionáljon. A főnemes azonban hiába épített erős várat, másban nem bizonyult ennyire életrevalónak. Úgy halt meg, hogy fiú utódot nem hagyott hátra, ami a korabeli szokás szerint annyit jelentett, hogy a várbirtok visszakerült a királyi kamarához.
A XIV. századi zaklatott feudális belháborúk idején a Kőszegi nemzetség fegyveresei (akik az egész Dunántúlon tisztelt és félt nemesei közé tartoztak) elfoglalták a várat. 1321-ben tudta szerezte vissza Anjou Károly király hadvezére, Köcski Sándor szentmártoni várnagy a várat.
1346-ban Nagy Lajos király az egyik leghűségesebb családhoz tartozó Lackfi fivéreknek adományozta. Ötven esztendős viszonylagos nyugalom után aztán a testvéreket 1397-ben megölték Luxemburgi Zsigmond hívei, vagyonukat elkobozták.
A Gersei Pethő család 1433-ban szerezte meg a vár tulajdonát. Hunyadi Mátyás király halála után a trónviszály idején 1490-ben Habsburg Miksa német-római császár zsoldosai rövid ostrom után elfoglaták a kis erődöt. Tőlük nem akárki, hanem maga Kinizsi Pál foglalta vissza a területet. Fontos adalék, hogy a vár visszafoglalásakor csatázott utoljára a Mátyás és Kinizsi nevével fémjelzett, a korban méltán tisztelt és rettegett fekete sereg!
A XVI. század közepső évtizedeiben a Dunántúlon is állandósultak a megszálló törökök rablótámadásai, ezért megerősítették az építmány falait, komoly harci értéket azonban nem képviselt. Gulio Turco itáliai hadmérnök rajza alapján egy mély szárazárokkal övezett, kettős tornyú, az elnyújtott udvar végén emelkedő lakótoronyból állott mindössze, aminek kis létszámú őrségét a folyamatos hadakozásban birtokait vesztő gersei Pethő család nehezen tudta fizetni.
1589-ben a török hadseref felgyújtotta a szomszédos Tátika-várat és valószínűleg ezzel együtt Rezi várát is. Az oszmánok minden kisebb erődítményt jobban szerettek romként látni, mintsem lehetséges "gerilla"központként a hátukban tudni. Az épületet eztán már nem építtetette újjá a nemesi család, 1592-ben mint romot említetik a feljegyzések. 1729-ben férfiágon kihalt a gersei Pethő család, a vár tulajdona a királyra szállt. A birtokot 1741-ben vásárolta meg Festetics Kristóf. Egészen 1945-ig a Festetics család tulajdonában állt, majd a második világháború után a kor sajátos szokásainak megfelelően államosították.
2000-ben esztendőben kezdődtek meg a régészeti feltárások és helyreállítások, amely lassú léptekkel halad előre. A várudvaron tábla jelzik, hogy tiszta időben merrefelé kell keresnünk Sümeg, Tátika és Hegyesd várait és a Zalaszántó fölött magasodó zarándokhelyet, egy buddhista sztúpát illetve milyen irányban vannak egyes nagyvárosok.