Ha létezik autentikus, velejéig zalai szakácskönykönyv, akkor ez az. Minden egyszerű, de nagyszerű tájjellegű fogás megtalálható ebben a régi , de örökké aktuális remekműben.

1987-ben adták ki a könyv első kiadását. Ha jól emlékszem első önálló ajándékunk volt öcsémmel közösen, amit Karácsonyra adtunk szüleinknek. Azóta jópár újranyomást megélt Ábrahám Gézáné alapműve, 2010-ben ismét a boltokba került. Hallottatok már a barlahidai cupitáról? Nagyszüleim családi fészkének ma már kevéssé ismert étele is megtalálható a minden főzni szerető otthonba ajánlott könyben. Nem fogja megbánni, aki megveszi.

Én is a parasztság életét éltem. Vas (akkor még vár-) megyében születtem nyolcgyermekes parasztcsalád hetedik, egyetlen leánygyermekeként. Anyám betegsége miatt már 12 éves koromban napról napra főztem, hetenként kenyeret sütöttem a családnak. A nagy munkák idején a mezőn is dolgoztam. Aratásban markot szedtem, sokszor látástól vakulásig, mint akkor a parasztember általában.

A főzést anyámtól tanultam, akit a körülmények, a nagy család, a sok munka megtanított takarékosan bánni a főzőkanállal. Négy polgári iskolát, majd a háború előtt a téli mezőgazdasági szakiskolában egy háziasszonyképző tanfolyamot végeztem. Zalába kerültem férjhez, szintén parasztcsaládhoz. Anyósomtól és a faluban élő asszonyoktól megtanultam a vasi után a göcseji szokásokat és ételek receptjeit is. Szakács szakmunkásvizsgát tettem, és másfél évtizedig napközis óvodában voltam főszakács. Itt a paraszti mértékegységek után alkalmaztam a kilót, a dekát és számoltam a kalóriát.

Közben a három gyerekemmel is megszerettettem a sütést-főzést és a házimunkát. Éltem szűkös körülmények közt és jobb módban is, de mindig főzőkanállal a kézben. Sok főzési, sütési tapasztalatot szereztem, sok receptet készítettem, ismertem meg, amelyekből e könyvvel átadok Önöknek is egy gyűjteményt.