A futball Bibliája. A könyv arról szól, hogy „mit jelent szurkolónak lenni”, Hornby szavaival.
Hogy mit érez az ember, amikor bőrig ázik az őszesti, nyúlós-ragadós esőben, dühösen, amikor a kedvencek már tizenötödször sem találták el a kaput, de a kilencvenkettedik percben az addig mindent kihagyó csatár fekve bekaparja a hálóba…és a morgolódó, kiabáló drukker, hirtelen a barátai nyakában találja magát, kitágul a Világ, és minden olyan szép lesz egyszerre….aki nem tudja mit jelent ez, ne is olvassa el ezt a könyvet. Nem érdemes, mert soha nem is fogja megérteni. Persze, ettől még nézhet meccseket a tévében, sőt, akár kijárhat hétvégenként, de soha nem lesz az igazi…
Hornby kisgyerekkorától szurkolója az Arsenalnak. Tulajdonképpen a véletlennek köszönheti rajongását, hiszen apja épp a Highbury-be vitte ki gyerekként. Persze, mint tudjuk véletlenek nem léteznek. Hornby is tudja ezt. Ezért is beszél talán olyan mély őszinteséggel mindarról, ami a focihoz és az Arsenalhoz köti: „Úgy lettem szerelmes a futballba, ahogy később a nőkbe is: hirtelen, megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, mit sem gondolva azzal, hogy mennyi fájdalmat és bajt okozhat a szenvedélyem.”
Egy angol kritikusa szerint a Fociláz „lenyűgöző tanulmány a megszállottságról, a családról, a férfiasságról, az osztály-hovatartozásról, az identitásról, a lojalitásról, a depresszióról és az örömről..” A könyvből a cselekmény hangulatát jól visszaadó film is készült, Egy férfi, egy nő és egy focicsapat címmel. Nem mellesleg pedig az író a Fociláz atmoszférájára hangszerelt művet is alkotott a nő és a férfi, örök küzdelméről ez a Pop, csajok, satöbbi, ami szintén bestseller lett.
"Az Aston Villa elleni meccsen az egész életem elsuhant a szemem előtt. Nulla-nullás döntetlen egy semmi csapat ellen, egy tét nélküli meccsen, egy ingerült, olykor dühös, de többnyire inkább fáradtan beletörődő közönség előtt a januári fagyban….Csak az hiányzott, hogy Ian Ure elbotoljon a saját lábában, és az apám ott morogjon mellettem a szomszéd ülésen."
Hornby kisgyerekkorától szurkolója az Arsenalnak. Tulajdonképpen a véletlennek köszönheti rajongását, hiszen apja épp a Highbury-be vitte ki gyerekként. Persze, mint tudjuk véletlenek nem léteznek. Hornby is tudja ezt. Ezért is beszél talán olyan mély őszinteséggel mindarról, ami a focihoz és az Arsenalhoz köti: „Úgy lettem szerelmes a futballba, ahogy később a nőkbe is: hirtelen, megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, mit sem gondolva azzal, hogy mennyi fájdalmat és bajt okozhat a szenvedélyem.”
Egy angol kritikusa szerint a Fociláz „lenyűgöző tanulmány a megszállottságról, a családról, a férfiasságról, az osztály-hovatartozásról, az identitásról, a lojalitásról, a depresszióról és az örömről..” A könyvből a cselekmény hangulatát jól visszaadó film is készült, Egy férfi, egy nő és egy focicsapat címmel. Nem mellesleg pedig az író a Fociláz atmoszférájára hangszerelt művet is alkotott a nő és a férfi, örök küzdelméről ez a Pop, csajok, satöbbi, ami szintén bestseller lett.
"Az Aston Villa elleni meccsen az egész életem elsuhant a szemem előtt. Nulla-nullás döntetlen egy semmi csapat ellen, egy tét nélküli meccsen, egy ingerült, olykor dühös, de többnyire inkább fáradtan beletörődő közönség előtt a januári fagyban….Csak az hiányzott, hogy Ian Ure elbotoljon a saját lábában, és az apám ott morogjon mellettem a szomszéd ülésen."