Régmúlt idők története elevenedik meg a tájon, amerre járunk. Letűnt korok üzenetét rejti az erdő, a mező, a kövek sok századdal ezelőtti regéket mesélnek. A vízfolyások vájta völgyekben sok generációval korábbi emlékekről suttog a szél. Gellénházi kirándulásunk után folytatjuk göcseji utunkat. Ormándlakra érkeztünk.
„Csupa zug és szeg van itt” írta Kosztolányi híres útinaplójában. „A levegő puhább itt, mint egyebütt... Csonkahegyháton arról értesülünk, hogy négy napig tart, amíg egy levél a szomszédos Novára érkezik, gyalogos küldöncök útján. Mi Londonnal gyorsabban levelezünk, mint ők egymással. Fáradt, jámbor nép lakik errefelé, szomorú és nagyon szegény. Öregebbjei még vonatot se láttak. Körülbelül a XVII. század fakó, idilli eszmevilágában élnek. Éjszaka a kiszáradt „csodató” lápján, a lidérctűz nyomán kincset keresnek, aranyat.” Nem túl szép jellemzés ez a zalaiak számára oly kedves Göcsejről, de valószínűleg tökéletes korrajza lehetett az 1930-as éveknek.
A gyengéden karoló dombok tetejéről mégis büszkén kiált a messzeségbe a vidék himnusza:
Sok vidék van itt e csonka hazában,
Istenünk teremtett sok szépet itt.
Népe mégse tudja, mert hát nem láthatta,
Meg nem ismerhette szépségeit.
Senki nem törődött vajon itt e Földön,
létezik-e, s merre, hol van a Göcsej?
Hej, pedig ha tudná, nincsen e Hazában
még sok ilyen szép és ilyen kedves hely.
De jobb idő járja, hál’ Istennek mára,
Szép Göcsejbe most már nem csak madár jár,
Gyüjjön megismerni, gyüjjön megszeretni,
Népe itt mindenkit oly szívesen vár.
Szívesen várja bizony, nem véletlen a ma már szinte minden tudományos körben el-, és beismert antropológiai -kulturális kapcsolat az Őrség-Göcsej-Székelyföld vonatkozásban. Az erdélyi ember vendégszeretetét örökölte a göcseji ember is.
Így van ez Ormándlakon is, amely településről erőszakkal sem lehetne lemosni, hogy a tájegység szerves részét képezi. Dombos, vízvájta utcák, völgyek és dombhátak váltogatják egymást.
Dombok és völgyek
A falu csodálatos milleniumi emlékparkja is dombon foglal helyet. Egykoron a falu temetője feküdt itt méla magányban, a templom szomszédságában, aztán az új kor már máshová temette halottait, és a régi sírkert romlásnak indult. 2001. június 16-án aztán az enyészetet a múlt dicsősége előtti tisztelet vette át, ekkor adták át az új kegyeleti parkot, ahol a hatalmas fakereszt azt itt pihenő ősökre emlékezik. De a látogató fejet hajhat a Magyar Haza múltja előtt is, a 10 kopjafa nemzetünk évszázadait ábrázolja, a 11. a honfoglalást és az államalapítást idézi.
A kegyeleti park
A falu első írásos említése 1260-ból származó iratokon lelhető fel. Vrmand néven találkozhatunk vele, van, ahol a „W”-s változatot használják. A szó a török eredetű Orman személynév -d képzős alakja, a másik tag a lakott helyre, a településre utal. A későbbiekben sokszor az „Ormand et Leak” alakban fordul elő, utalva arra, hogy jobbágyi és földesúri telkek is találhatóak a környéken. Három település fekszik a környéken: Lak, Ormánd és Jánosfalva.
Az Ormánd nemesi család körülbelül háromszáz évig birtokosa a településnek, az időszak vége felé már Ormany-ként említik őket 1385-ből található újabb írásos említés, nemesi faluként, nagy szőlőbirtokkal, a 103 lakójából 12 adófizető nem nemessel tartják számon. A török hódoltság Ormándlakot gyakorlatilag teljesen elpusztította, akit nem gyilkoltak le, vagy vittek el rabszolgának, az más tájékra menekült.
1685-ben a török kiűzése után a Bagodi család birtoka lesz a település. Bagodi András kezdi el 1753-ban a helybéli templom építtetését. Akkor még torony nélküli, kisebb épület volt, amely a mai formáját csak a XIX. század elején nyerte el, amikor kibővítették és torony is épült. A freskókat bizonyítottan Dorfmeister István készítette, ezért azok nagyon értékesnek számítanak.
A település címere egészen különleges. A dombok mögül kinövő férfi Ormándlak község nevének jelképe, vagyis Ormánd (Vrmand) földje. A címerképen kék mezőben zöld hármashalmon növekvő vörös ruhás fiatal férfi jobb kezében három egyenes szárú aranybúzát, bal kezében arany latin keresztet tart.
A pajzstalpban látható dombokból és völgyekből álló hármashalom a község földrajzi elhelyezkedésének szimbóluma.
A vörös ruhás férfi jobb kezében búzakalászt tart. A település 1864 évben használt pecsétje alapján a mezőgazdaságot jelképezi. „Ormánd” másik kezében látható szimbólum, a kereszt a kitartásba, a talpon maradásba, a kereszténységbe vetett hit attribútuma.
- folytatjuk -