Valószínűleg jó kapcsolatokat ápolnak a Magyarok Istenével a Zsámbéki Hagyományőrző Baráti Kör tagjai, hiszen március 22-i tavaszi napfordulós rendezvényük előtti és utáni napon is hűvös szelek fújdogáltak a Kárpát-medencében. A megnyitó délelőttjén azonban verőfényes napsütés fogadta az érdeklődőket.
S jöttek is bizony szép számmal az ország minden részéből. Árusok borították be a művelődési ház környékét. Borászok, pálinkaárusok, kézművesek kínálták portékájukat. Citerazenekar szórakoztatta a közönséget, volt baranta bemutató, és a solymászat rejtelmeivel is megismerkedhettek a jelenlévők. Mindez persze mondhatni megszokott manapság, Istennek legyen hála, egyre elfogadottabbá és népszerűbbé válnak az efféle rendezvények, a zsámbéki eseménynek mégis van valami különleges hangulata.
Mátyás íjászai is megmutatták tudásukat. A helyi íjászkör tagjai a 15. századot idéző egyenruhában szerepeltek a nyilvánosság előtt.
Az estét a Mongun Trió jazz zenéje vezette be a művelődési házban, őket követte a Csillagösvény zenekar. Az Ismerős Arcok feldolgozásokat és (egyre több!) saját szerzeményt játszó zenekar komolyan megmozgatta a művház hallgatóságát. Bár mindössze egy esztendőt megélt együttesről van szó, saját dalaik is kiválóan szólnak. Érzelemgazdag, tartalmas szövegek és lendületes, lüktető rockzene egyvelege ez, az átvett számok pedig kis túlzással olyanok, mintha csak az Arcok játszaná a színpadon. Ha tovább tart a banda lendülete, komolyan kell velük számolni a Dunántúlon az elkövetkező években!
A Csillagösvényt, az az Avatar együttes követte, amiről be kell valljam, vajmi keveset hallottam eddig. A koncertet megelőző éjszakán aztán a házigazdákkal közösen belehallgathattam stuióalbumukba, és bizony leesett az állam. Komoly zenekarokat megszégyenítő, mély, elgondolkodtató szinte hiba nélküli szövegkörnyezet és dallamos, énekelhető rockzene, kitűnő hangszereléssel és nagyszerű hangú énekesekkel. Néhány dalt hallva azon gondolkoztam, hogy ezeket a számokat akár régi Pokolgép Kalapács Józsefje, az új Rudán Joe-ja vagy a Lord együttes Pohl Mihálya is énekelhetné. A mai, értéktelenséget magasba emelő világban nagy szó egy ilyen formáció!
A koncerten is jól szólt a zenekar, bár a hangosításkor kicsit túlcsavarták a hangerőt, így nem minden szöveg volt érthető, de legyen elég annyi, hogy e sorok írásakor is a Duna rapszódia szól…tehát le a kalappal az Avatar előtt!
És mély meghajlás a zsámbékiak tettrekészsége és teljesítménye láttán is, hisz bizony sok-sok munkájuk lehetett azzal, hogy összehozzák ezt a rendezvényt. Hallottam Tőlük panaszt néhányszor a helyiek passzivitására, de csak azt üzenhetem innen a Kilátó faemelvényéről, körbenézve szeretett zalai dombjaimon, hogy kár emiatt búsulniuk, bizony máshol is így van ez, a prófétaság és a hazai környezet viszonyáról évszázadok óta szól a mondás. A tettrekészség hiánya sajnos erős betegség mindenütt... Ami a lényeg: elsőrangú rendezvényük híre egyre messzebb száll, s ennél nagyobb elismerés nem is kell igazán!
No és itt a Tavasz, a Tisztulás Hírnöke, valami mozdulni látszik, új, fiatal, erős szelek kezdenek fújni az évezredes dombok felett szerte mindenütt. A Tavasz kiteljesedik, és a kapkodó, még bizonytalan Április helyébe Május pirospozsgás arcú, nyugodt asszonya lép. Majd ha az Ő ideje is lejár, eljön Június az egyenes gerincű, bátor, ifjú vándor. Feladattal érkezett most a Kárpát Hazába…
Kedves Zsámbékiak! Köszönjük a Napfodulót! Sok szerencsét Június bátor hónapjában, addig jó munkát, nézzünk majd a szemük közé azoknak, akiknek kell és emeljük fel együtt azt régesrégi, megtiport, meggyalázott, „szélrojtozta zászlót”! 
