Vége felé közeledik a Kiskanizsai Polgári Olvasókör által szervezett sütőtanfolyam. Az utolsó előtti alkalommal is tartogatott meglepetést a helyi gasztronómiai kincsesbánya: kisütötték a helyi specialitást, a sáska lilahagymás, töpörtyűs pogácsát-tudósít Nagykanizsa Megyei Jogú Város honlapja.
A cikk olvasható a nagykanizsai városi honlapon.
Kiskanizsa helyén a középkorban egy Től nevű település állt, melyet viszonylag későn, csak 1423-ban említenek először. A tőli jobbágyok Kanizsa várában teljesítettek szolgálatot, mint belső cselédek. Szent Bertalannak szentelt kápolnáját a XVI. században megerődítették, és ez lett Től vára. A török dúlás alatt többször elnéptelenedik, és csak Kanizsa 1690-es visszavétele után telepítik újra. Az új lakosság meglehetősen heterogén, ugyanis magyarok, ittmaradt várvédő törökök és szerbek, horvátok és németek egyaránt megetelepednek Kiskanizsán.
Lakossága néhány nemzedék alatt összekovácsolódott és nyelvében, szokásaiban kitűnő etnikai adottságokkal rendelkező paraszti közösségé vált. Ezt a zártságot csak fokozta a mind szorosabbá váló endogámia. A kiskanizsai polgár csak elvétve hozott feleséget más településről, leányainak is inkább egy távolabbi utcából választott férjet. A családok túlnyomó része földműveléssel, kertészkedéssel, piacra termeléssel és árusítással foglalkozott és foglalkozik ma is, innen a ered a régi "hagymások" megnevezés is..
Egy rövid időszakot nem tekintve, mindig Nagykanizsához tartozott. Lakosságának száma ma valamivel több, mint 7000. Lakóit gyakran csak "sáskaként" illetik. A településrész rendezésére 1972-ben Kiss Tamás (ZALATERV) készített városrendezési tervet, mely szakmai megalapozása érdekében külön munkarészben feldolgozta Kiskanizsa történetét is.