2010 december 03-án, azaz most pénteken 17 órától Zsirán a Napvirág-Ház-ban (Salamonfai u.30) Fábián Gábor fotográfus (Ösvény Film) szeretettel vár mindenkit az "ARCOK A MÚLÓ IDŐBEN" című fotókiállításán, a Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona és a Zsirai Napvirág-Ház rendezésében. A kiállítás a Fogyatékkal Élők Világnapja alkalmából kerül megrendezésre.
Fábián Gábor fotográfus (Ösvény Film http://www.osvenyfilm.com ) vallomása az "Arcok a múló időben" című fotókiállításáról:
Már gyermekkoromban érdekeltek a művészetek, ami főként a festészetben nyilvánult meg. Több megyei kiállításon is szerepeltek képeim, más amatőr művész képével együtt. A világ, a mindennapi élet leképezése erősen foglalkoztatott. Gazdag, fantáziadús és kalandos gyermekkorom a mai napig alapjául szolgál kreatív tevékenységeimnek.
A jó pár szakiskola elvégzése után a főiskola megerősítette bennem a film és a vizuális kifejezőeszközök iránti vonzalmam.
A s ö t é t b e z á r t f é n y e s s é g . . .
Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy egy háromdimenziós világ összekavarodott masszájából miként lehet olyan kétdimenziós alkotást készíteni, hogy az a legobjektívebben adja vissza a világot, s amellett még biztosítsa az egyéni látásmód meglétét is. A kérdésre a fotó és a film adta a választ. Csodálatos úgy kapni valamit, hogy nem veszünk el semmit, sőt azzal együtt kapunk, hogy adunk és talán halhatatlanná is tesszük a múló pillanatot. A fotós egy helyre zárja el a fényt és a sötétséget úgy, hogy nem korlátozza annak szabadságát. Szeretnék mindig így élni egymás mellett békében anélkül, hogy korlátoznám bárkinek is a szabadságát. Csak nézni másokat és őszintén segíteni – a magam munkájával, legjobb tehetségemmel. Elvárások és kötelezettségek nélkül.
A n g y a l i v i d é k e n . . .
A Zsirai Otthon lakói… A találkozás velük az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem. Nem azért mert feltételek nélkül olyannak fogadnak el amilyen vagyok, hanem mert egy igazán tiszta és őszinte világba kerülhetek, ha köztük vagyok. Legújabb, egyben 9. filmem az Angyali vidéken címet kapta, amely épp a napokban készült el és ugyancsak a zsirai lakók hétköznapi bemutatását kísérli meg.
Úgy érzem, hogy minden alkotó embernek kötelessége lenne a lehető legjobb tudása szerint elvégeznie a sors által kirótt munkát.
„ H á t t a l a m a g a s n a k , h á t t a l a f é n y n e k . . . "
A kiállítás anyaga portrékon keresztül mutatja be a Zsirai Otthon napjait. Igyekeztem úgy leképezni az arcokat, hogy mindenkinek megmaradjon a sajátos, egyedi tulajdonsága. A háttér mindig jobban foglalkoztatott, mint a mindenki számára bemutatott és látott valóság. Érdekes dolgok történnek a háttérben. A portrék 90%-a különböző rendezvények hátterében készült
E g y O t t h o n b a nd o l g o z u n k …
... de hisz otthon már nem dolgozni kell, hanem elvonulni, pihenni, feltöltődni és magunkra zárni a legeldugottabb kisszoba ajtaját.
Sokszor erőn felül is, de elvégezzük munkánkat, miközben a látszatát is elkerüljük a munkának. Mindenki azt szeretné, hogy otthon már csak bizalom, biztonság és szeretet vegye körül.