"Nagyon nyugodt vagyok. Hadd jöjjenek a hónapok, az évek, nem vesznek el tőlem többé semmit, nem vehetnek el.” E.M.Remarque
Minden vérbeli Zete szurkoló egyetlen dolgot néz meg elsőként, amikor az őszi szezon előtt kézhez kapja az NB1 menetrendjét: „mikor játszunk a Haladással?”. Ez az az időpont, amit attól fogva mindenki vár, és amire külön illik felkészülni. Számolni a hátralévő napokat. Már csak egy hét, még két nap és aztán csak eljön a derbi estéje is.
{youtubejw width="500" height="400"}fITrgsK9n2s{/youtubejw}
A csípős október végi hidegben ezúttal is kitárja kapuit a Zete Aréna, lassan szivárog befelé a tömeg. Látszik, nem leszünk annyian, mint tavaly, köszönhetően az eléggé esetlen Mindenszentek előtti időpontnak, de azért csak összegyűlünk nyolcezren.
Megérkezik a vendéghad is, lehetnek úgy ötszázan. Nem sok okuk volt az örömre az elmúlt időszakban, lévén, hogy több, mint 10 éve képtelenek győzni a kékek ellen. Az október különösen gyászosra sikeredett a vasi sportbarátoknak, hiszen előbb a kosarasok intézték el idegenben a Körmendet, majd a futballisták léptek túl viszonylag könnyedén a Magyar Kupában az elég fura módon a tartalékcsapattal felálló Haladás ellen, két mérkőzésen. Pénteken este folytatódott a sorozat, hiszen a kosárlabdacsapat több, mint 30 ponttal küldte haza a bajnoki címre is esélyes Falco gárdáját. A hazaiak szempontjából tehát jó előjelek közepette indul útjára a labda a főelőadáson, a Hali elleni hazai fociderbin.
Kicsit megkésve esek be a rangadóra, előtte még percekig bámulom szájtátva a stadion nyugati sarkának betonjára pingált festményt, ami tulajdonképpen amolyan modern freskó (hisz ez is szentély), a tavaly őszi nyugati derbi koreográfiájáról készült fénykép tökéletes másolata, csodaszép!!!
A kapu mögött nyitásként leordítja a fejemet az egyik ultra, ugyanis kénytelen vagyok a koreográfiának szánt nagydrapira kicsit rálépni, hogy elfoglalhassam szokásos helyemet. Miután repülni még nem tudok, és a levitáció sem az erősségem, a körülöttem lévőkkel együtt magyarázzuk el a vehemens ifjúnak, hogy tán nem kéne…
Közben kifutnak a csapatok a pályára és ezzel egyidőben emelkedik fel a 10 méter hosszú, 35 méter széles koreográfia. A Szombathely címerében lévő vár kissé megrendült állapotokat tükröz, tornyai megdőltek, falai omlanak, kapui tárva-nyitva, a falak tövében pedig lángoló görögtüzek szemléltetik, hogy itt kérem várostrom történt, a magyarázatképpen hozzáfűzött: „Szombathely lángokban!” felirat teszi teljessé a történetet. Respect az ultráknak!
A vasi oldalon egy nagyobb, angol mintájú Haladás zászlót feszítenek ki a hívek, pár tűz lobban, aztán indul is a meccs. Nem kell sokáig várni, Rudnevs egy szép támadás végén olyan nemes egyszerűséggel vágja a labdát a jobb alsóba, hogy a Haladás kapusa szemmel sem tudja követni, nemhogy kézzel. A kölyökképű, szőke lett aztán 10 perccel később megismétli önmagát, ezúttal azonban fejjel bombáz a léc alá. Gyors, magabiztos vezetés, kicsit aggódok is, hogy leül a meccs, de a hangulat fantasztikus, nemcsak a kapu mögötti teljes szektor tombol, hanem olykor az ülő déli lelátó is belekezd. Megy a Felelgetős - „Hajrá” zúgja az egyik oldal, „Zete” felel a másik, élvezem, ahogy él a stadion, szinte hallani, ahogy lélegzik...
Véget is ér az első félidő, megindul a nép a sörcsapok irányába. Tán a csípős hideg teszi, hogy sünökbe botlik az ember mindenfelé. :)
A második félidő kezdetekor lángol a nyugati kanyar, majd a rác Pavicevic bombáz be egy kezezésért megadott büntetőt. Ha jól számolom ez az első tizenegyes idén, amit bajnoki meccsen be tudunk lőni. A három gól úgy tűnik végérvényesen megtöri a Haladást, mennek ugyan előre becsülettel, de képtelenek betalálni, a Zete pedig veszélyesen kontrázik Ezúttal a középpályánk is jól teszi a dolgát, az eddig önbizalomhiányosnak tűnő Horváth András is megfeszített erővel küzd. Látszik, hogy bizonyítani akar volt csapata ellen. Sluka, a sokat szidott szlovák középpályás megtáltosodott, elképesztő iramban száguldozza be a pályát és finom cselekkel kergeti az őrületbe a vasiakat. Tökéletes válasz a bírálatokra, bár az én szememben mindig is többet ért egy szívvel-lélekkel küzdő játékos, mint egy lazázó, nyámnyila, örök tehetség. (Ennek ellenére továbbra is az az érzésem, hogy hiányzik középről egy igazi fineszes, játszó ember, aki kicsit színezné a játékot. A Pécs elleni kupameccsen már bemutatkozott az MTK-tól kölcsönbe vett fiatal Barna Zsolt, aki sokak figyelmét felkeltette lelkes, ötletes játékával, talán Ő lehetne a megoldás. Az utóbbi hetekben azonban semmi hír Róla, valószínűleg sérült lehet.)
A Hali még lő egy felső kapufát, harcolnak, erőlködnek, de belül ők is érzik, ez az este nem róluk szól. Aztán vége, tüzijáték és örömünnep, pacsizás a játékosokkal. Az ellenféllel senki sem nagyon foglalkozik.
{youtubejw width="500" height="400"}iCzvkTrgooA{/youtubejw}
Bajorosra sikeredett az ősz második hónapja, olyan tekintetben legalábbis, hogy sikerült egy kisebb Oktoberfest-et varázsolni a zalai lelkekbe. A Haladás hívei pedig reménykedhetnek tovább, hogy egyszer majd csak alkalmas lesz az időjárás, nem csalnak a bírók, nem tizedeli sérülés a csapatot, nem kell a tartalékcsapattal kiállni, és ha minden egyéb körülmény klappol egyszer még győznek a ZTE ellen. :) A belvárosból hírt hallani még arról, hogy pár embert az előállítottak, de semmi konkrét információt nem kapunk. A Haladás buszát hazafelé megtámadják az elkeseredett fanatikusok (ld: Vas Népe)
Szép volt, meg kell hagyni, bekerül a nagykönyvbe, amit aranykötéssel borítanak. Csak aztán nem leállni, menni tovább vannak még nehéz meccsek, jön a Vasas, aztán Nyíregyháza idegenben, a fórumbetiltogató vezetés nagylelkűsége okán átadott pályaválasztói jog és idegenben lejátszandó Loki meccs, és ha mindez még nem elég, akkor az MLSZ mindentudók által (ki tudja miért?) őszre előrehozott tavaszi első forduló a Paks ellen. Nomeg a Szigetszentmiklós a kupában és Mr. Bajusz, azaz Várhidi Péter a jól bevált mágnestáblájával. Ez sem lesz könnyű, az utóbbi években rendre alsóbb osztályú csapatok ellen hullottunk el.
Három idegenbéli „nemtúlkönnyű”, egy várhatóan harapós „kiscsapat” a kupában és akkor még ne is beszéljünk arról, hogy pont mi (ki más) fogadjuk elsőként a láthatóan megroggyant, de várhatóan feltámadó Fradit tavasszal, egyszóval munka, munka, munka!
Előre kékek, hajrá Zete!
További képek:
-
a ZTE FC Hivatalos honlapján, itt
-
a nem hivatalos honlapon, itt
- a Zalai Hírlap galériájában, itt
- az Ultrashun galériája, itt
Összefoglaló videó a mérkőzésről, a nem hivatalos honlapon, itt
Lapszemle: