1000 éve alapította I. István a zalavári bencés apátságot. Az oklevélben a remete bencés szerzetest, Pétert nevezte ki az alakuló közösség első emberének.
A millennium kapcsán a 2018-ban a Zalaapátiba költöző Somorjai Ádám történészt, bencés szerzetest kérdezte a Magyar Hírlap a kolostor alapításáról és az elmúlt évezredről.
– Hogyan látja egy történész Zalavár környékét Péter apát idejében? Aki a források szerint itt, a Zala egyik szigetén élt. Mekkora volt az új vármegye központjának népsűrűsége, milyen volt az infrastruktúra?
– Péter apát már 1019 előtt remete volt az írásos források szerint. A Zala szigetén romok voltak a Karolingok idejéből, amikor a hely neve németül Mosaburg volt, szlávul pedig Blatnohrad. Templomait Pribina vazallus fejedelem alatt építették, és a salzburgi érsek szentelte föl azokat. Az épületek elhagyatottak voltak, a magyar honfoglalás 900 tájában érte el a Zala vidékét. A régészek feltártak itt az alapítást megelőző időből egy több száz ember földi maradványát őrző temetőt, amely szakvélemény szerint háromszáz éven át hat-nyolc család temetkezési helye lehetett. A népsűrűség tehát korábban sem volt nagy, és Péter apát idejében sem volt számottevő, bár néhány évvel korábban Kolon ispán kapott ide királyi kinevezést az erőforrások számba vételére és gyarapítására. A Zala név későbbi, Szent István idejében ez a terület még Kolon vármegye, és csak akkor válik Zalává, amikor Szent László királyunk megalapítja a szomszédos Somogyvárat, Somogy vármegye központját és ott is a bencés apátságot.
A teljes interú a Magyar Hírlap oldalán, itt olvasható.