A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság új látogatóközpont megteremtésén dolgozik Fenékpusztán.
A Széchenyi 2020 program keretében megvalósuló 1,2 milliárd forintos beruházással körülbelül évi 23 ezer látogatót tud fogadni a természetjárók körében népszerű természetvédelmi terület, ami az eddigi 5-10 ezres látógatószámhoz képest jelentős lépés.
Ha szívesen néznél szép fotókat a Kis-Balatonról vagy más zalai vizekről, gyere a Zalai Kilátó Pinternest oldalára!
A Kis-Balaton olyan jelentős élővilággal (növényzet, hal- és főleg madárvilág) rendelkezik, hogy a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, főkén a vízimadarak élőhelyéről született Ramsari egyezmény hatálya alatt áll.
A hellovidék.hu-nak nyilatkozó Somlai Szilárd, projektfelelős elmondta, hogy a tárlat már az előcsarnokban elindul, egyfajta rávezetésként az elsősorban a Kis-Balaton élővilágát bemutató kiállításra. Mielőtt megismerjük a Kis-Balatont, rápillanthatunk a táj ember alakította arcára is, az egykori kócsagőr, a mai természetőrök elődjévé fotós fal segítségével válhatunk egy fotó erejéig. A kiállítás fő témái az egymástól nagyban különböző élőhelyek köré csoportosulnak: föld alatti, föld közelben élő, vízben és levegőben élő állat- és növényvilágot mutatnak be. A természetes fény ki lesz zárva az épületből, elsősorban a fény- és hanghatások zavartalansága, továbbá a látogató jó értelemben vett kizökkentése miatt.
1951-ben 1403 hektáros kiterjedéssel került be a természetvédelmi törzskönyvbe „Kis Balaton” néven. 1986-ban mintegy 150 km2-re bővült a védett terület, és ekkor kapta a Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet nevet. 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része
A 19. századig a Kis-Balaton tava egységet képezett a Balatonnal, a mai tó nyúlványa volt. A vízfelület komoly szerepet játszott abban, hogy a Zala lerakja hordalékát és szerves anyag tartalmát, mielőtt a Balatonba ömlik. A 19. században azonban jelentős változások következtek be a térségben, amelyek a Kis-Balaton vízzel borított területeinek csökkenéséhez vezettek. A Balaton déli partján futó vasútvonal miatt komoly szabályozási munkákat végeztek, aminek következtében a tó vízszintje jelentősen csökkent. A 20. századtól a környék gazdálkodói is művelésre alkalmas területeket igyekeztek elhódítani a mocsárvilágtól lecsapolásokkal és mesterséges csatornák kialakításával, ami tovább csökkentette a vizes élőhelyek arányát. Mindeközben a mezőgazdasági termelés növekedése miatt fokozódott a területen a kémiai és biológiai szennyezés, kibocsátás.
A fenti folyamatok miatt a 20. század közepére a Kis-Balaton fokozatosan elvesztette „szűrő” funkcióját, aminek a Balaton fokozott és gyors vízminőség romlása lett a következménye. A tóba jutó nagy mennyiségű hordalék, tápanyagok ugyanis jelentős eutrofizációs folyamatokat eredményezett. A Zala ugyanis már nem a Kis-Balaton mocsaras térségében, hanem a Keszthelyi-öbölben rakta le hordalékát.
Ezért az 1970-es években a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kidolgozott egy tervet a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer” kiépítésére, ami a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztását, a mocsárvilág rehabilitációját foglalta magában.
A munka két ütemben valósult meg: az első ütem a Hídvégi tó kialakítása 1985-re, a második ütem, a Fenéki tó elárasztása lényegében a 2000-es évek közepére készült el az Európai Unió támogatásával. A területen komoly védőgát és átemelő-rendszer valósult meg. A Zala vize tervezett módon kanyarog végig a területen.
A várakozásoknak megfelelően a mocsárvilág gyorsan regenerálódott, így a terület jelentős része pillanatnyilag fokozottan védett élőhely, ahol jelentős mértékben korlátozott a turisták mozgása. A látogatás egyes területeken csak szervezett csoportokban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakembereinek vezetésével lehetséges.
A kép forrása: Wikipédia, Inritter