Ez most egy amolyan elgondolkodós, magamba fordulós, mintegy – majdnem – „évadzáró” iromány lesz nagy valószínűséggel. Hogy miért? Mert kezdem visszafelé számolni a heteket, napokat… A hazatérés nagyon közel van, és én nagyon megszerettem ezt a munkát, ezt a közeget. Igen, az az igazság, elszomorodva gondolok arra, hogy egyszer majd (hamarosan sajnos) vége lesz. És igen, tudom, jó lesz majd hazamenni, család, barátok, stb., de most hadd ecseteljem inkább az itteni dolgokat, jó? ;-)
Már mindannyian a munkakereséssel vagyunk elfoglalva, lázasan keresgélünk a neten, mindenhol, de nem egyszerű, itt sem, főleg ebben a szektorban (környezet- és természetvédelem). Én úgy vettem észre, anyanyelvűként (vagy ha tényleg jól beszélsz és írsz (ez fontos!) angolul) könnyebb munkát találni. Már ha nem az úgynevezett „aljamunka” a célod, ami persze kell, és nélkülük nem működne az élet úgy, ahogy müxik. Én elsősorban a szakmámban szeretnék, és ha csak nagyon nem jön össze, akkor valami egyéb, tavaszig, amikor talán könnyebb már találni, hiszen elkezdődik a terepidőszak. Ez az ősz-tél nem egyszerű nekünk munkatalálás szempontjából. De ad időt tovább erősíteni az angolt. J
Na mindegy, ennyit erről a témáról…
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.
Múltkoriban elgondolkodtam azon, milyen lehet nekik, a kollégáimnak illetve a helyieknek (britek) átélni egy „jövevény”(= jelen esetben európai) érkezését minden őrült dolgával és másságával együtt.
Íme ömlesztve, többé-kevésbé címszavakban az eredmény:
Hétköznapi élet:
Ehhh, már megint mit akar mondani? Nem értem… Miért nem beszél már rendesen angolul?! Ja, hogy Varsha lány, nem fiú? És miért nem érti már megint, amit mondok neki?!
Neee, neeee, a MÁSIK oldalra nézz, hányszor mondtam már, hogy itt JOBBRÓL jönnek az autók! Vigyáááááááááázzz! Huhhhh… Nem, a sebváltó a bal oldalon van…és igen, az ablaktörlő a jobbon. Uhhh, az ott balra nagyon közel volt, hát még mindig nem érzed a kocsi szélét?! Oké, túléltük, megint…
Hmm? Hogy nem megy bele a csatlakozó a konnektorba? Hát miért kell nektek különböző rendszert használnotok? Nem jó a miénk? Ja, és nem működik? Hát ott van mellette az a kapcsoló, ha azt benyomod, akkor lesz csak áram, tudod… Nem, a villanykapcsolót fordítva nyomd meg, akkor lesz fény… Ja, hogy nincs melegvíz a zuhanynál? Hát ott van kívül az a madzag, azt húzd meg és egyből lesz. Ja, a fürdőben a világításhoz is ilyen madzagot keress! Hogyhogy nincs langyos víz? Nem elég neked a hideg meg a meleg csap? Ha langyosat akarsz, kevert össze a mosdóban… Tessék? Nem tudod lehúzni a vécét? Hogy? Most meg leesett? Nem? Le is törött? Ááááááááááááá…
Étkezés:
Már megint mit eszel? Micsoda? Szalonna? Te jó ég, te megeszed a disznó hasán levő zsírt??!! És még finom is? Uhhh… Hm… Tényleg fincsi… J És ez itt mi? Micsoda? Nem ismerem, mi az? Túróóó? Azt meg lehet enni? Mert a tejföl még oké… (Túróscsusza)
Főzelék? Az meg mi? Jaaa, olyasmi, amit a németek is esznek? Micsoda?! Te beleteszed a disznónak a bőrét? És meg is eszed?! És ez? Paprika? Ahhhaaa, pepper… Ja, hogy az szerinted nem teljesen ugyanaz? Hm… Már megint hagyma és sonka? Ja, meg persze krumpli. Neked miért nem jó a bolti szeletelt műkenyér? Mindig saját kenyeret kell sütnöd? Ez meg itt mi? Dara? Az meg mi? Tejjel? Te ezt megeszed? És jó?! Khm… Mi az abban a pohárban? Már tegnap óta ott van. Hogy? Aludtejet akarsz csinálni? Az meg mi a fene? Prószába? Tényleg? És az mi?!
És már megint éhes vagy? Hát most ettél! Nem is keveset…
Ehhhh… Crazy Hungarian girl… (őrült magyar lány).
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.
Hát röviden ennyi. Így belegondolva, azért nekik sem lehet egyszerű. Ha egy kicsit általánosságban nézzük, valahol még azt is megértem, hogy „már megint egy idegen (külföldi)?” Nekünk sincs munkánk, akkor miért jönnek már megint ide! …
Na, ebbe inkább most nem gondolok bele, de azért néha nem árt a másik oldalról is megnézni a dolgokat. Talán könnyebben megértjük egymást. J
Most egy kicsit más. A munka halad a maga útján, az erdők és füves élőhelyek után most a felföldi csarabos és lápos élőhelyeket mérjük fel. Nagyon szeretem, gyönyörű helyeken járunk, már megint. Ezekhez a kvadrátokhoz többet kell gyalogolni, mert személyautóval persze nem lehet terepen mindenhova eljutni, főleg a hegyvidéken, de azért mi sokszor megpróbáljuk… ;-)
Na mindegy, ennyit erről a témáról…
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.
Múltkoriban elgondolkodtam azon, milyen lehet nekik, a kollégáimnak illetve a helyieknek (britek) átélni egy „jövevény”(= jelen esetben európai) érkezését minden őrült dolgával és másságával együtt.
Íme ömlesztve, többé-kevésbé címszavakban az eredmény:
Hétköznapi élet:
Ehhh, már megint mit akar mondani? Nem értem… Miért nem beszél már rendesen angolul?! Ja, hogy Varsha lány, nem fiú? És miért nem érti már megint, amit mondok neki?!
Neee, neeee, a MÁSIK oldalra nézz, hányszor mondtam már, hogy itt JOBBRÓL jönnek az autók! Vigyáááááááááázzz! Huhhhh… Nem, a sebváltó a bal oldalon van…és igen, az ablaktörlő a jobbon. Uhhh, az ott balra nagyon közel volt, hát még mindig nem érzed a kocsi szélét?! Oké, túléltük, megint…
Hmm? Hogy nem megy bele a csatlakozó a konnektorba? Hát miért kell nektek különböző rendszert használnotok? Nem jó a miénk? Ja, és nem működik? Hát ott van mellette az a kapcsoló, ha azt benyomod, akkor lesz csak áram, tudod… Nem, a villanykapcsolót fordítva nyomd meg, akkor lesz fény… Ja, hogy nincs melegvíz a zuhanynál? Hát ott van kívül az a madzag, azt húzd meg és egyből lesz. Ja, a fürdőben a világításhoz is ilyen madzagot keress! Hogyhogy nincs langyos víz? Nem elég neked a hideg meg a meleg csap? Ha langyosat akarsz, kevert össze a mosdóban… Tessék? Nem tudod lehúzni a vécét? Hogy? Most meg leesett? Nem? Le is törött? Ááááááááááááá…
Étkezés:
Már megint mit eszel? Micsoda? Szalonna? Te jó ég, te megeszed a disznó hasán levő zsírt??!! És még finom is? Uhhh… Hm… Tényleg fincsi… J És ez itt mi? Micsoda? Nem ismerem, mi az? Túróóó? Azt meg lehet enni? Mert a tejföl még oké… (Túróscsusza)
Főzelék? Az meg mi? Jaaa, olyasmi, amit a németek is esznek? Micsoda?! Te beleteszed a disznónak a bőrét? És meg is eszed?! És ez? Paprika? Ahhhaaa, pepper… Ja, hogy az szerinted nem teljesen ugyanaz? Hm… Már megint hagyma és sonka? Ja, meg persze krumpli. Neked miért nem jó a bolti szeletelt műkenyér? Mindig saját kenyeret kell sütnöd? Ez meg itt mi? Dara? Az meg mi? Tejjel? Te ezt megeszed? És jó?! Khm… Mi az abban a pohárban? Már tegnap óta ott van. Hogy? Aludtejet akarsz csinálni? Az meg mi a fene? Prószába? Tényleg? És az mi?!
És már megint éhes vagy? Hát most ettél! Nem is keveset…
Ehhhh… Crazy Hungarian girl… (őrült magyar lány).
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.
Hát röviden ennyi. Így belegondolva, azért nekik sem lehet egyszerű. Ha egy kicsit általánosságban nézzük, valahol még azt is megértem, hogy „már megint egy idegen (külföldi)?” Nekünk sincs munkánk, akkor miért jönnek már megint ide! …
Na, ebbe inkább most nem gondolok bele, de azért néha nem árt a másik oldalról is megnézni a dolgokat. Talán könnyebben megértjük egymást. J
Most egy kicsit más. A munka halad a maga útján, az erdők és füves élőhelyek után most a felföldi csarabos és lápos élőhelyeket mérjük fel. Nagyon szeretem, gyönyörű helyeken járunk, már megint. Ezekhez a kvadrátokhoz többet kell gyalogolni, mert személyautóval persze nem lehet terepen mindenhova eljutni, főleg a hegyvidéken, de azért mi sokszor megpróbáljuk… ;-)
Érik (sőt lassan leérik) az áfonya, kezd a szeder is, így éhen sem halunk többnyire terepen. Időnként rengeteg a törpeszúnyog (midge), olyankor meg bírunk őrülni… Legutóbb egyszerűen abbahagytuk a melót és hazamenekültünk, mert egyszerűen lehetetlenség volt dolgozni. Mindenünk teli volt ezekkel a mini kis dögökkel. Inkább visszamentünk másnap, már kora reggel, szakadó esőben…
Az elmúlt hetekben megint a Sperrin-hegységben dolgoztunk, legutóbb pedig az ország nyugati részén, Castledergtől még az ír határ felé. Egyszer valahogy elkóvályogtunk Írországba is, mintegy 9 mérföldre voltunk már Donegaltól, ami a tengerparton fekszik. Igen, tudom, elég messze esik a munkaterületünktől, csak a térképet nézve kíváncsiak lettünk arra a részre. Tényleg szép volt, bár felhők és esők nélkül talán többet látunk belőle.
Az elmúlt hetekben megint a Sperrin-hegységben dolgoztunk, legutóbb pedig az ország nyugati részén, Castledergtől még az ír határ felé. Egyszer valahogy elkóvályogtunk Írországba is, mintegy 9 mérföldre voltunk már Donegaltól, ami a tengerparton fekszik. Igen, tudom, elég messze esik a munkaterületünktől, csak a térképet nézve kíváncsiak lettünk arra a részre. Tényleg szép volt, bár felhők és esők nélkül talán többet látunk belőle.
Azon a környéken voltunk, ahol egyszer már korábban is: a hegyek között egy hatalmas tó (Lough Derg) terül el kis szigetekkel, közülük a legnagyobbon egy nagy kastéllyal. Az egész környéknek van valami misztikus hangulata, amit tán tovább fokozott a felhős ég és a naplemente. Nagyon tetszett. Ja, ez már Írország volt akkor is, csak eltévedtünk… véletlenül… ;-)
Múlt héten találtunk egy nagyon jó szállást is: olcsó és szuper, hatalmas adag reggelit kapunk. Szólnunk is kellett a hölgynek, hogy másnap kicsit kevesebbet, ha lehet, mert bár nagyon finom, de ha mind megesszük (márpedig… ;-), akkor utána nem bírunk megmozdulni és elindulni dolgozni, azt meg ugye kéne, vagy mi… Első reggel itt az ablakom előtti dróton gyülekező fecskék csivitelésére és gyönyörű napsütésre ébredtem. J Nagy élmény volt, még az ágyból lőttem sok-sok képet. J
Szóval szuper heteink voltak megint. (Csak kár hogy vége lesz… L)
Ezen a hétvégén nagy pakolászásban vagyunk, mert holnap ki kell költöznünk ebből a lakásból. A tulaj mindezt csak egy hete mondta, mármint hogy 2 héttel korábban a kelleténél.
Nem volt könnyű dolgunk új helyet találni, mert senki sem akar egy hónapra kiadni lakást. Végül lakókocsiparkba költözünk Portrushba. Kicsit drága, de más lehetőség nincs. Fő a változatosság, kaland lesz ez a maradék pár hét is, négyen egy luxus berendezésű (síkképernyős gigatévé, playstation meg ilyenek) lakókocsiban. „Csak” az Internet hiányzik.
Szóval, ennek tükrében, attól tartok, most hosszabb időre elbúcsúzom.
Az egyetemről még majd felnézek persze, de már csak ritkábban, inkább csüt-péntek körül.
Ennyi volt az elmúlt hetek történése. Már csak négy hét… Legszívesebben újra kezdeném…
Tényleg nagyon jó ez a munka, nem akarom abbahagyni. Meg a társak, a főnökök, minden. Valami ilyesmi kéne a továbbiakban is. J