Ja, benne voltunk a tévében, a BBC felvett minket Tommal, állítólag csak úgy világítottak a kabátjaink (neki sárga, nekem narancssárga – hm… VOLT, merthogy azóta az első fizetésemből vettem egy hiperszuper Berghaus Gore-Tex XCR kabátot, ami KÉK JJJ Oké-oké, vettem mást is – a túraboltok és bioboltok a gyengéim… Fizetés után voltam mindkettőben. ).
Visszatérve a tévére, én nem láttam, csak mesélték a többiek. Volt esés is, éppen előttünk a kanyarban, Tom szépen megörökítette.
Na, ennyit erről, a fiúk biztos jobban élvezték volna, nekem ennyi elég volt.
Kábé ekkor kirándultunk a Downhill erdőben, ez nincs túl messze tőlünk. Képeket korábban szintén elküldtem. Kicsit esős volt az idő (ekkor még…), de azért jót sétáltunk. Itt voltak a szép vízeséses patakok (Plitvice ;-), ahol mindig kipróbálgatom a különböző záridőket stbstb.
Lásd képek. Hm… Igen, ha egyszer veszek egy új gépet, az tükörreflexes lesz… Szegényem kicsit lerobbant itt Észak-Írországban, de még (kop-kop-kop) müxik. „Csak” az LCD-je ment tönkre, és egy járdával való közelebbi találkozás után az UV szűrőjén van egy kis törés… Ez utóbbi a kisebb gond, nem befolyásol semmit igazából, ellenben az LCD olykor azért nagyon jól jönne.
Ennyit a technikáról. Oké-oké, ha már itt tartunk, hosszas (türelmetlen) várakozás után megjött a hedszetem, így már tudok kommunikálni neten keresztül. (Felhívás keringőre… )
Francia csajokkal egyszer sütöttünk palacsintát, úgy dobáltuk, hogy csak na! Készült dödölle és zöldborsófőzelék is számukra, imádták. Az ittenieknek túrós csuszát és spenótot alkottam többek között, tegnap meg sült krumplit mindenféle ínyencséggel megspékelve. Nicola speciel szereti a töpörtyűt!
Na ja, ilyenkor mindig megjegyzem magamban… ennyit a brit konyháról… Nem tudják, mi a jó!!!!
Május 18-21 ig lent voltunk délen, a nagy tó közelében, illetve később közel az ír határhoz. Egy tőzeglápos természetvédelmi területen dolgoztunk, amit én speciel nagyon élveztem, láp, láp és láp mindenhol! Írtunk egy képeslapot a többieknek az irodába, aminek röviden az volt a lényege, hogy szép ez a hely, szeretjük, a gumicsizma vízálló, a tetejéig… Utána különösen nagy élvezet benne trappolni vizesen… Ez kábé leírja az ottani állapotokat.
Láttunk kancsókát, ami egy spéci húsevő növény (lásd képek), meg volt harmatfű is.
Este Dunnganonban vacsoráztunk egy helyen, ami templomból lett átalakítva, nagyon hangulatos volt. Le is fotóztam.
Talán itt történt meg velünk, hogy bementünk egy helyre enni (nem jó hely volt… nem szeretem az itteni tipikus „fish and chips” (hal és sült krumpli) meg „take away” (kaja elvivős) helyeket, nagyon gáz kaja van, és nem jó a gyomromnak. Amikor csak tehetem, kerülöm ezeket… Ez kivétel volt…
Szóval eszünk, egyszer csak érkezik egy nagyobb társaság, farmerek… Ez nem csoda, hiszen itt sok a farmer, teljesen normális az, ha gazdálkodik valaki. Szóval eszünk, és egyszercsak megérezzük… TRÁGYASZAG… Tudom, ez, mint mondtam, tulajdonképpen normális, hisz farmerek… De úgy enni a szomszéd asztalnál, hogy közben ezt érzem?????????????
De ez még semmi, kábé egy hete minden bűzlik a rétekre kiöntözött hígtrágyától. Disznó többnyire. Hadd ne ecseteljem… Én már kendővel az arcom előtt közlekedem… Ők persze megszokták… Én meg menekülök holnap Skóciába. Ott ezt nem éreztem. Remélem, ez így is marad… ;-)
Amúgy azért csinálják, hogy gyorsabban nőjön a fű és mielőbb újra kaszálhassák. Ott már 20-30 centisként is kaszálják, kajának télre meg mit tudom én… Agyon-vissza műtrágyázzak a földeket, de ami a legdurvább, a réteket is!!!!
Az országot járva el kell mondjam, mi Magyarországon marhára nem becsüljük meg azokat az értékeinket, amink van!!! Csak majmoljuk a nyugatot, a „követendő példát, a mintát”, és közben nem vesszük észre, hülyeséget csinálunk.
Nálunk (MÉG!!!!) annyi természeti érték van, annyi gyönyörű faj gazdag élőhely. És csak tesszük őket tönkre.
Itt azt mondják, fajgazdag rét… Én meg csak nézek és gondolok a mi gyönyörű sokszínű kaszálórétjeinkre teli lila harangvirággal, fehér margarétával, sárga boglárkával, rózsaszínű kakukkszegfűvel és a többi virággal.
Itt vetik, vagy legalábbis felülvetik a füvet, kezelik, mint egy szántót és olyan kevés természetközeli hely van. A hígtrágyás öntözés sem segít persze… A természetnek…
Az is fura, az mondják: fajgazdag száraz füves élőhely. Én meg gondolok valamire, aztán odaérünk, és látok egy - az én fogalmam szerinti – fajgazdag NEDVES füves élőhelyet.
Aztán rájövök: itt majdnem minden LÁP, ezek után persze, hogy a mi kaszálóinknak, mocsárrétjeinknek megfelelő helyek itt SZÁRAZ élőhelynek számítanak…
Na, ennyit a szakmai részről.
Visszatérve, nem tudjuk, mit veszítünk, ha továbbra is majmoljuk a nyugatot…
Pár év múlva meg majd mi is szántókat alakítunk vissza vizes élőhellyé, mert már nem lesz más… Pedig kihagyhatnánk ezt a lépést, ha jobban előretekintenénk…
Kicsit hasonló a helyzet a gazdálkodással is. Nálunk alig van már… Itt teljesen megszokott, sőt ez a normális. Farmok mindenhol. És nem csak az intenzív, igenis sok az extenzív, sőt, a biofarm, vagy hasonló.
Szóval, igen, nézzük meg, mit művel a nyugat, szűrjük le a tanulságot és cselekedjünk akként!
A következő hétvégén a változatosság kedvéért vízi parádé volt Portrushban. Mindenféle házilag készített tákolmánnyal kellet megtenni egy bizonyos távot. Ez valami olyasmi, mint nálunk ami a Zalán szokott lenni, nem? És persze beöltöztek a legkülönösebb jelmezekbe, pl. Csillagok háborúja. Nekem ez tetszett a legjobban, erről is készítettem a legtöbb képet.
Május 24-én egy egész naposat kirándultunk, amelynek a célja a Rathlin-sziget volt. Ez a sziget egész közel van Colerainehez, és van rajt egy RSPB (mint nálunk az MME) madármegfigyelő hely, központ. Kishajóval mentünk át, gyalogoltunk egy jót a toronyhoz, meglestük a madarakat, vissza busszal, aztán újabb gyaloglás, fókales, másik világítótorony, majd vissza a hajóval. Szuper volt! A hajózás főleg, egész vizesek lettünk.
Gyönyörű időnk volt, nem kívánhattunk jobbat.
A következő héten megint Fermanagh tartományba mentünk, imádom ezt a helyet. Főként egy Boa sziget nevű helyen dolgoztunk, aztán meg közel az ír határhoz. Ekkor is gyönyörű időnk volt többnyire, kis esővel körítve, ennek köszönhető a szivárvány (dupla).
Jó mocsaras jelyen voltunk a tóparton, olyannyira, hogy meg sem tudtuk közelíteni a kvadrátunkat, merthogy elsüllyedtünk volna…
Bezzeg a másik rész nagyon szupi volt, mészkőkibúvásos part, itt napoztam is kicsit (gumicsizmában…)
No, ennyit erről a hétről.