Szóval beindult a munka, megkaptuk a kocsikat, most már mindenki ment a saját (kiosztott) útjára. Nem terepjárókat kaptunk legnagyobb sajnálatomra, csak sima személyautókat). Kiváncsi vagyok, milyenek lesznek a végén…
Izgi ez a munka, szeretem. Teli vagyunk karistolásokkal, foltokkal, horzsolásokkal, stb. Igen-igen (jut eszembe, most hogy vakarászom a nyakamat), van pár „midge” (törpeszúnyog) csípésem is, hurrá! Bár múltkor már használtam, a riasztót, miután már megcsíptek persze… ;-)
Találkozunk néha helybeliekkel (merthogy kell kérni engedélyt tőlük, hogy beléphessünk a területükre), na, őket többnyire nem értem, csak az vígasztal, hogy a többiek is nehezen…
Elvileg az első két hónapban erdőket mérünk fel, aztán meg füves élőhelyeket. Mondtam is Tommynak (ő szervezi a kvadrátok elosztását), hogy de kár, lápba nem is megyünk? Pedig én úgy szeretem őket. De aztán megnyugtatott, némelyik erdőben van láp is azért…
Siobhan ellenben irtózik a lápos-mocsaras helyektől, de fizikailag, tényleg rosszul van.
Mondjuk az ír srác bírja, csak ugye ő is nagydarab, így nem tud a neccesebb helyekre rámenni. Pl. ennél az első lápnál azt mondta, miután belesüllyedt, hogy akkor mi most szólunk Alannek, hogy ezt itt nem tudjuk felmérni. De aztán mondtam neki, várjon egy kicsit, majd szépen beosontan az emlegetett helyre és felmértem a fajokat. :)
A továbbiakban ez igy ment.
Most már az egész banda tudja, hogy „swampy-bogy girl” (lápi-mocsári csajszi) vagyok, és ezen röhög mindenki. Meg hogy állandóan beletemetkezem a moháimba, mivel ugye egy lápban főként az van, de elég nehéz meghatározni őket, így meglehetősen időigényes. Általában éjfélig, tegnapelőtt fél 2ig küzdöttem, de úgy, hogy észre sem vettem, hogy elment az idő. Aztán keljek fel 8-kor (ez azért elég emberi időpont), menjek terepre kúszni mászni este 6-7-ig és kezdődik minden előről. J
De bírom nagyon. A lápokról inkább a képek mesélnek, oké? Ti nem biztos, hogy olyan lelkesek vagytok irántuk, mint én.
Szóval tuti helyeken járunk.
Emlékszem, az első héten Alan elmondta, miket nem szabad (kéne…): kerítésen és kőfalon átmászni, veszélyes helyekre menni, vizesárkokon átkelni, ilyesmik.
Az elmúlt napokon ebből mi a következőket tettük: vizesárkon átkelés, fára mászás, kerítésen átmászás, szakadó sáros falon történő felkepesztetés, és mint relatíve veszélyes dolog, olyan lápon (na jó, láp SZÉLÉN) átkelni, ami a gazda szerint embermagasságú ill. mélységű…
Még egészben vagyunk. :)
Ugye itt (mármint Nagy-Britanniában) minden olyan logikátlan…
A másik oldalon kell közlekedni, nincsenek többnyire keverőcsapok, az egyikből meleg-forró, a másikból meg hideg víz jön, langyosat nem tudom, hogy lehet előállítani…
Fordítva nyílnak időnként az ablakok, a vécéken is ilyen hülye kar van, mindenhol egy zsinór van, amit le kell húzni kattanásig, ha fényt vagy melegvizet akarok, és amit még nem említettem, az persze a 3 dugós konnektor…
Na, a terepezésről ennyit. Ja, nem! Egy fontos dolog! Vezettem! Először hétfőn, aztán meg tegnap is.
Egy kis úton kezdtem, de aztán a teljes visszautat én tettem meg. J Tök jó volt, de a körforgalmakban (elég sok van, ráadásul kétsávos) azért kicsit izgi volt a helyzet. De Siobhan mindig navigált, kikanyarodásnál is, hogy pl. jobbra kanyarnál a MÁSIK oldaltra, balra maradj EZEN az oldalon! A körforgalmat inkább nem idézem. Mindez csak akkor necces, ha hirtelenjében nem fogom fel, mit is akar… J
De túléltük, a kocsi is, én is, más is. A csajszi este még a benzinkúton találkozott Alannel (ő még mindiga főnököm), és nagy vidáman elújságolta neki, hogy vezettem. Kicsit (?!) csodálkozott, de gyorsan megnyugtatta, hogy simán ment minden, csak a körforgalomban izgultam (szerintem teljesen jogosan…)
Már sokat emlegettem az eltérő kultúrákat, hiszen itt aztán minden van.
Varsha, az indiai lány hihetetlen, most tanul, tanítom főzni, pedig már 25 éves. Tekintve azt, hogy elmondása szerint a nők feladata náluk mielőbb férjhez menni és főzni az Urukra, ez elég fura…
De mióta idejöttem, már nem csak rizst és babot eszik, hanem megtanult pasztát, száraztésztát is kifőzni, tojást főzni (utána még meg is akarta sütni, csak nem tudta, a héjával mi legyen – de ez többé-kevésbé normális, hiszen az ő családja otthon full vega, tojást sem eszik.), sőt most már vett egy csomó zöldséget és gyümölcsöt és azokat variálja.
Amúgy rájöttem, ízlik az indiai csípős konyha.
Persze, lehet, hogy csak én vagyok elmaradva itten a 21. század sodrában. Bemegyünk a giga nagy épületbe. És hirtelen ott állok egy szín, hang és szag-illat kavalkád kellős közepében.
Ahova csak nézek játékgépek. (Videojátékok vagy én nem tudom, mi a nevük, na… Ilyenek, itt fent.) Nagy képernyők, különböző témában, a lényege mindegyiknek szinte, hogy gyilkolásszál le embereket. Ez itt éppen Rambo, de van, amiben amerikai katonákat kell kinyírni, és van autóversenyzős is persze, meg minden más. Állsz a képernyő előtt, kezedben a géppuska vagy pisztoly, vagy kormány stb. és célzol/kormányzol.
Hihetelen. Nagyon zajos, hiszen van vagy 50 ilyen, különböző témában, hanggal bömböl.
Van bowlingpálya is meg minden egyéb őrültebbnél őrültebb játék. A legdurvább, hogy a város tinédzsereinek jelentős része itt tolong (este 9 körül voltunk). De még a fiatalabbak is, 8-10 évesek. Szerintem minimum órákon át ülnek/állnak a gépnél, bömböl a fülükbe ez a zaj, mert másnak nem tudom nevezni, közben meg tömik magukban azt a sok szart (már elnézést), amit ott lehet venni. Kóla, csipsz és KARAMELLÁS POPKORN!!!!!!!!!!!!! De minimum, hogy édes, mert a sós popkorn itt nagyon ritka, mondhatni nincs. És amikor beülnek a moziba, a film előtt tucctucc zene szól (Zeg, Ady mozi – mulatós….), mindenki minimum 5 liter kólával és popkornnal vagy egyéb más enni és innivalóval felszerelkezve vonul be…
A film előtt külön felhívják a figyelmedet, hogy telefon ki (na jó, ez nálunk is van a multiplexekben), a film felvétele illegális és büntetendő, továbbá levetítenek pár esélyegyenlőséges illetve hátrányos megkülönböztetéssel, szociális kizsákmányolással vagy csak úgy általában kihasználással, támadással, atrocitással kapcsolatos minifilmet (amolyan közérdekű hirdetésként).
Aztán jöhet a film, ami közben itt teljesen normális, hogy ki-be mászkálnak.
Na, ennyit erről…
Nekem ez nagyon durva volt, tőlem ez a világ olyan de olyan távol áll! Tudom, nálunk is van ilyen, vagy legalábbis hasonló, de én ebből kilógok.
Jövő héten DNY Észak-Írországban leszünk Fermanagh a neve ennek a résznek és van ott két szép nagy tó is.
Biztos szép hely lesz, de sajna rá kellett jönnöm, ez (sem) az a meló, ami közben annyira lehet fotózni és csavarogni. Elég sok a munka, naponta 4 kvadrát az átlag, nem fér bele a csavargás. Ellenben lehet, hogy végzünk szeptember elején, majd akkor.
Találkozunk néha helybeliekkel (merthogy kell kérni engedélyt tőlük, hogy beléphessünk a területükre), na, őket többnyire nem értem, csak az vígasztal, hogy a többiek is nehezen…
Elvileg az első két hónapban erdőket mérünk fel, aztán meg füves élőhelyeket. Mondtam is Tommynak (ő szervezi a kvadrátok elosztását), hogy de kár, lápba nem is megyünk? Pedig én úgy szeretem őket. De aztán megnyugtatott, némelyik erdőben van láp is azért…
Siobhan ellenben irtózik a lápos-mocsaras helyektől, de fizikailag, tényleg rosszul van.
Mondjuk az ír srác bírja, csak ugye ő is nagydarab, így nem tud a neccesebb helyekre rámenni. Pl. ennél az első lápnál azt mondta, miután belesüllyedt, hogy akkor mi most szólunk Alannek, hogy ezt itt nem tudjuk felmérni. De aztán mondtam neki, várjon egy kicsit, majd szépen beosontan az emlegetett helyre és felmértem a fajokat. :)
A továbbiakban ez igy ment.
Most már az egész banda tudja, hogy „swampy-bogy girl” (lápi-mocsári csajszi) vagyok, és ezen röhög mindenki. Meg hogy állandóan beletemetkezem a moháimba, mivel ugye egy lápban főként az van, de elég nehéz meghatározni őket, így meglehetősen időigényes. Általában éjfélig, tegnapelőtt fél 2ig küzdöttem, de úgy, hogy észre sem vettem, hogy elment az idő. Aztán keljek fel 8-kor (ez azért elég emberi időpont), menjek terepre kúszni mászni este 6-7-ig és kezdődik minden előről. J
De bírom nagyon. A lápokról inkább a képek mesélnek, oké? Ti nem biztos, hogy olyan lelkesek vagytok irántuk, mint én.
Szóval tuti helyeken járunk.
Emlékszem, az első héten Alan elmondta, miket nem szabad (kéne…): kerítésen és kőfalon átmászni, veszélyes helyekre menni, vizesárkokon átkelni, ilyesmik.
Az elmúlt napokon ebből mi a következőket tettük: vizesárkon átkelés, fára mászás, kerítésen átmászás, szakadó sáros falon történő felkepesztetés, és mint relatíve veszélyes dolog, olyan lápon (na jó, láp SZÉLÉN) átkelni, ami a gazda szerint embermagasságú ill. mélységű…
Még egészben vagyunk. :)
Ugye itt (mármint Nagy-Britanniában) minden olyan logikátlan…
A másik oldalon kell közlekedni, nincsenek többnyire keverőcsapok, az egyikből meleg-forró, a másikból meg hideg víz jön, langyosat nem tudom, hogy lehet előállítani…
Fordítva nyílnak időnként az ablakok, a vécéken is ilyen hülye kar van, mindenhol egy zsinór van, amit le kell húzni kattanásig, ha fényt vagy melegvizet akarok, és amit még nem említettem, az persze a 3 dugós konnektor…
Na, a terepezésről ennyit. Ja, nem! Egy fontos dolog! Vezettem! Először hétfőn, aztán meg tegnap is.
Egy kis úton kezdtem, de aztán a teljes visszautat én tettem meg. J Tök jó volt, de a körforgalmakban (elég sok van, ráadásul kétsávos) azért kicsit izgi volt a helyzet. De Siobhan mindig navigált, kikanyarodásnál is, hogy pl. jobbra kanyarnál a MÁSIK oldaltra, balra maradj EZEN az oldalon! A körforgalmat inkább nem idézem. Mindez csak akkor necces, ha hirtelenjében nem fogom fel, mit is akar… J
De túléltük, a kocsi is, én is, más is. A csajszi este még a benzinkúton találkozott Alannel (ő még mindiga főnököm), és nagy vidáman elújságolta neki, hogy vezettem. Kicsit (?!) csodálkozott, de gyorsan megnyugtatta, hogy simán ment minden, csak a körforgalomban izgultam (szerintem teljesen jogosan…)
Már sokat emlegettem az eltérő kultúrákat, hiszen itt aztán minden van.
Varsha, az indiai lány hihetetlen, most tanul, tanítom főzni, pedig már 25 éves. Tekintve azt, hogy elmondása szerint a nők feladata náluk mielőbb férjhez menni és főzni az Urukra, ez elég fura…
De mióta idejöttem, már nem csak rizst és babot eszik, hanem megtanult pasztát, száraztésztát is kifőzni, tojást főzni (utána még meg is akarta sütni, csak nem tudta, a héjával mi legyen – de ez többé-kevésbé normális, hiszen az ő családja otthon full vega, tojást sem eszik.), sőt most már vett egy csomó zöldséget és gyümölcsöt és azokat variálja.
Amúgy rájöttem, ízlik az indiai csípős konyha.
Persze, lehet, hogy csak én vagyok elmaradva itten a 21. század sodrában. Bemegyünk a giga nagy épületbe. És hirtelen ott állok egy szín, hang és szag-illat kavalkád kellős közepében.
Ahova csak nézek játékgépek. (Videojátékok vagy én nem tudom, mi a nevük, na… Ilyenek, itt fent.) Nagy képernyők, különböző témában, a lényege mindegyiknek szinte, hogy gyilkolásszál le embereket. Ez itt éppen Rambo, de van, amiben amerikai katonákat kell kinyírni, és van autóversenyzős is persze, meg minden más. Állsz a képernyő előtt, kezedben a géppuska vagy pisztoly, vagy kormány stb. és célzol/kormányzol.
Hihetelen. Nagyon zajos, hiszen van vagy 50 ilyen, különböző témában, hanggal bömböl.
Van bowlingpálya is meg minden egyéb őrültebbnél őrültebb játék. A legdurvább, hogy a város tinédzsereinek jelentős része itt tolong (este 9 körül voltunk). De még a fiatalabbak is, 8-10 évesek. Szerintem minimum órákon át ülnek/állnak a gépnél, bömböl a fülükbe ez a zaj, mert másnak nem tudom nevezni, közben meg tömik magukban azt a sok szart (már elnézést), amit ott lehet venni. Kóla, csipsz és KARAMELLÁS POPKORN!!!!!!!!!!!!! De minimum, hogy édes, mert a sós popkorn itt nagyon ritka, mondhatni nincs. És amikor beülnek a moziba, a film előtt tucctucc zene szól (Zeg, Ady mozi – mulatós….), mindenki minimum 5 liter kólával és popkornnal vagy egyéb más enni és innivalóval felszerelkezve vonul be…
A film előtt külön felhívják a figyelmedet, hogy telefon ki (na jó, ez nálunk is van a multiplexekben), a film felvétele illegális és büntetendő, továbbá levetítenek pár esélyegyenlőséges illetve hátrányos megkülönböztetéssel, szociális kizsákmányolással vagy csak úgy általában kihasználással, támadással, atrocitással kapcsolatos minifilmet (amolyan közérdekű hirdetésként).
Aztán jöhet a film, ami közben itt teljesen normális, hogy ki-be mászkálnak.
Na, ennyit erről…
Nekem ez nagyon durva volt, tőlem ez a világ olyan de olyan távol áll! Tudom, nálunk is van ilyen, vagy legalábbis hasonló, de én ebből kilógok.
Jövő héten DNY Észak-Írországban leszünk Fermanagh a neve ennek a résznek és van ott két szép nagy tó is.
Biztos szép hely lesz, de sajna rá kellett jönnöm, ez (sem) az a meló, ami közben annyira lehet fotózni és csavarogni. Elég sok a munka, naponta 4 kvadrát az átlag, nem fér bele a csavargás. Ellenben lehet, hogy végzünk szeptember elején, majd akkor.
Na, mindjárt 2 óra, lassan ennem kéne valamit, aztán megyek be a suliba ezt elküldeni, délután egy kis mohahatározás, aztán jönnek értem.
