Útjára indul új rovatunk, "Az észak-ír kaland". Levelek a nagy szigetről, ahol egy zalai lány járja a mélyzöld vadont...
Előzmény: megpályáztam és csodák csodájára elnyertem egy állást Észak-Írországban. (Köszönöm-köszönöm-köszönöm!)„Field Surveyor in Plant Ecology” – vegetáció felmérés, térképezés, ilyesmi az Ulsteri Egyetem berkeiben.
És most bele a közepébe.
Már az első napom elég húzósra sikeredett, hiszen 1.5 óra alvás után éjjel 2-kor „csörgött a vekker” (= telefon lágy trillája… ).
Nem részletezem a lázas pakolást, az utolsó simításokat, a lényeg, hogy 3 körül már az elkerülőn „döngettünk” Béluval (22-23 éves drága egyetlen Toyota Corollám :) ). Kicsit kavartunk Ausztria aprófalvas vidékén, de persze időben megérkeztünk Schwechatra. (Remélem, jól írom.)
Hm… Gyors búcsú és menj utadra, Bogaram! Vár a Világ!
7.55-kor indulás Londonba. Elfoglalom a kijelölt helyemet (igen, kijelölt, ez nem fapados volt, kellett a 20-23 kilo, nagyon kellett), és várom a felszállást, amit én külön élvezek. Meg a kanyarokat, szóval mindent, ami nem az unalmas menetelés előre a légben.
Rövid idő után ér az első meglepetés (kicsiavilág1), a szomszédom szintén egerszegi, épp Kanadába készül. Kis megnyugvás, nem vagyok egyedül… :)
És most bele a közepébe.
Már az első napom elég húzósra sikeredett, hiszen 1.5 óra alvás után éjjel 2-kor „csörgött a vekker” (= telefon lágy trillája… ).
Nem részletezem a lázas pakolást, az utolsó simításokat, a lényeg, hogy 3 körül már az elkerülőn „döngettünk” Béluval (22-23 éves drága egyetlen Toyota Corollám :) ). Kicsit kavartunk Ausztria aprófalvas vidékén, de persze időben megérkeztünk Schwechatra. (Remélem, jól írom.)
Hm… Gyors búcsú és menj utadra, Bogaram! Vár a Világ!
7.55-kor indulás Londonba. Elfoglalom a kijelölt helyemet (igen, kijelölt, ez nem fapados volt, kellett a 20-23 kilo, nagyon kellett), és várom a felszállást, amit én külön élvezek. Meg a kanyarokat, szóval mindent, ami nem az unalmas menetelés előre a légben.
Rövid idő után ér az első meglepetés (kicsiavilág1), a szomszédom szintén egerszegi, épp Kanadába készül. Kis megnyugvás, nem vagyok egyedül… :)
Amúgy még mindig nem hiszem el, hogy én tényleg nekivágtam, hogy elindultam, hogy úton vagyok és nincs megállás.
Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy igaz, nem is izgultam, nem volt lámpalázam, semmi. Aztán bepótoltam mindezt kamatostul…
Nem vagyok egy rutintalan utazó, de még engem is érnek meglepetések. Londonban jelenleg úgy engedik be az embereket csekkolásnál (legalábbis Belfast felé), hogy csinálnak róla egy fotót útlevél ellenőrzésnél, majd mielőtt felszállnál a gépre, a sztyuvi megnézi, tényleg te vagy-e. Na, ez nekem új volt. De tényleg én voltam, felengedtek.
Repül-repül, alszik-alszik, leszáll, felpakol. Eredmény, mint egy karácsonyfa: 22 kilós nagy hátizsák a háton, tizenvalahány a hason, szütyő vállon átvetve, laptop vállon simán lógatva. (Aki vizuális alkat, az biztosan nagyon át tudja érezni… Én személy szerint különösen, a csontjaimba hatóan… :)
Buszra fel-le, vonatra fel-le, buszra fel-le (mert Murphy örök törvénye szerint PONT most nem megy végig a vonat, buszozni is kell a célig). Ekkor már kissé széteső utazó alanyunk, de tartja benne a lelket, hogy már több van hátra, mint előre… Megérkezés Colerainebe, buszról le, elvánszorog egy taxiig, megtölti a csomagjaival (sofőr csak les, mennyi cucc van).
Cél: Egyetem. Oké, odaér, kipakol, kulcsot magához vesz, két körben elszállítja nem kevés tartozékát a szállásra.
Szállás leírása röviden: kinézek az ablakon és max 8 méterre megy el a vonat. Fény nem sok, de legalább a nappali világos. Konyha üres! Megfáradt vándorunk ezen ekkor még ki sem akad, megismerkedik lakótársával, a vega indiai lánnyal (Varsha) és ágybadől.
- worldtravellernyanya -