A ma embere a kineziológus szemével - miben segíthet ez kedvesen szelíd, mégis határtalan mélységeket rejtő módszer.

Teljesen véletlenül találkoztunk Henivel, hiszen egy a szakmájától egészen különböző képzésen ültünk le pár méterre egymástól. De nem igazán hiszek már a véletlenekben. :)

Egyből kiszúrtam, hogy ért az emberek nyelvén, ezzel kapcsolatos lehet a hivatása is, olyan mély derűvel és közvetlenséggel beszélgetett a csoporttársakkal, és mesélt magáról. Miután kiderült, hogy kineziológus, és kicsit jobban megismertem, egyértelmű volt, hogy megpróbálom felkérni egy interjúra. Sikerült… :)

"A  kineziológia a személy energiarendszerének kiegyensúlyozásával foglalkozik. Művelői manuális izomteszteléssel foglalkozó terapeuták." (Wikipédia)

Hogyan jött szembe az életedben a kineziológia, és miként vált a hivatásoddá?

Annak idején több személyes problémámra kerestem a  megoldást, több terápiás módszerrel is találkoztam a kutakodás során. Közülük a kineziológia volt az, ami megszólított, és első pillantásra megragadott. 

2009-ben léptem arra az útra, amin a mai napig haladok. Az önismeret, az önfejlesztés, a kineziológia meghatározó lett az életemben. Azóta folyamatosan képzem magam e területen. A módszer több ágát elsajátítottam, de emellett más képzéseken is részt veszek, hogy minél szélesebb ismeretekre tegyek szert. Azt hiszem ez alapvető fontosságú annak, aki emberekkel foglalkozik nap mint nap.  

Ezalatt a tíz esztendő alatt hatalmasat fordult az életem, a kineziológia életem szerves részét képezi, nagyon sokat köszönhetek neki, és nem utolsó sorban szívből szeretem azt amit csinálok.

Mi adja a legnagyobb élményt a munkádban?

Egyértelműen az emberek visszajelzése, a változások, amiket a hozzám fordulók tapasztalnak, és elmondanak. Az, ha az a másfél-két óra, amit a vendéggel együtt töltünk tényleg hasznos volt, és megtörtént egy adott blokk oldása. Amikor sikerül valakinek túllépni egy régi félelmen, vagy közösen tudjuk az ingatag önbizalmát megerősíteni, támogatni, az mindkettőnknek öröm, hogy egy állandóan visszatérő problémája megoldódott. Ezek a visszacsatolások mindig megerősítenek, hogy van értelme mindannak amit csinálok.

Nekem is  sokáig gondot jelentett az önbizalomhiány, ennek a konkrét okát és a kivezető utat én is a kineziológiai oldásokban találtam meg korábban. Azt hiszem örökre megmarad bennem az a felismerés, amikor egy adott szituációban észrevettem, hogy “egy ilyen helyzetben én nem így szoktam viselkedni, sokkal bátortalanabb voltam”. Az agyam még nyilván emlékezett a korábbi reakciómra, de eltűnt, feloldódott a hozzá kötődő érzelem, ami ilyenkor be szokott kapcsolni. Ez, hogy ki lehet jönni egy ilyen önismétlő körből, meghatározó volt az életemben, és egyből az az érzés bukkant fel, hogy, milyen jó volna, ha ezt a lehetőséget másoknak is meg tudnám mutatni, ha ezt ők is meg tudnák tapasztalni. Mindez nem egyik pillanatról a másikra történik, foglalkozni kell a lelkünkkel, türelmesnek kell lennünk önmagunkkal. Sőt, azt vallom, hogy szeretettel kellene viszonyulnunk a gyengeségeinkhez is, nem pedig bántanunk magunkat miattuk. Ez a szeretet és türelem, a megértő magunk felé fordulás is csodákat tud tenni.

Hogyan zajlik nálad egy-egy alkalom? Mire készüljön, aki hozzád fordul?

Nyilván mindenki azzal kezdi, hogy elmondja, miért keresett fel, mi az az élethelyzet, amin szeretne változtatni.  Kérdezek is, hiszen szeretem a lehetőségekhez mérten mélyebben megismerni a kliensemet és átérezni azt a helyzetet, ami miatt felkeresett. Ennek azért van nagy jelentősége, mert ilyenkor mérem fel, hogy melyik módszer lehet a leghatékonyabb az adott személynek. Lehet, hogy valaki kineziológiai kezelésre jön, de egyértelművé válik a beszélgetés alatt számomra, illetve izomteszteléssel felmérem, hogy pl.  a szomatodráma alkalmazásával hatékonyabbak lehetünk,akkor  ilyenkor abba az irányba megyünk.

Gyakori, hogy az ember sokszor nem emlékszik igazán az adott az eseményekre, de a test mindig és mindenre emlékszik, valamiféle lenyomata van a korábbi helyzetnek, és ez az információ elő is hívható. Az eljárás azon alapul, hogy a pozitív ingerek erősítik, a negatív ingerek gyengítik az egész testünket, mely érezhető izomreakciókkal jár. Az izomtónus változás vizsgálata segít bennünket a tudatalattiban lévő események, traumák hozzáférhetővé tételében. Főleg kérdésekkel, képzelettechnikát alkalmazó gyakorlatokkal segít a kineziológus megérteni és átalakítani, a régi stresszhelyzetet.

Milyen módszereket használsz?

A kineziológián belül több módszert is használok, így dolgozom az Agytorna módszerével, a ONE BRAIN-nel, használom a Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológiát,  a Touch for Health (Gyógyító Érintés) és a Stress Release-t. Minden kezelés mellé kiegészítésként alkalmazom a Bach virágterápiát és az OH- kártyákat is segítségül hívom, ha úgy érzem, szükség van rá.

Az OH-kártyák segítségével fantasztikus utazást tehetünk a tudattalanba, önmagunk mélyebb megismeréséért.

A Gestalt pszichológia felfedezte, hogy ezeket a kártyákat nem csak művészeti célból, de terápiás jelleggel is lehet használni. Szavakat társítottak a képekhez, így több mint 7700 kombinációt létrehozva. A képek és a szavak, valamint a terapeuta célzott kérdései nagyon erősen fejlesztik az imaginációt, az önreflexiót. 1981 óta Németországban nagy sikerrel alkalmazzák a kártyákat pszichoterápiában, csoportterápiákban, pedagógiában, tréningeken.

Ha jól értem, akkor itt egy mély, folyamatos interakcióval színesített, mégis kötetlen, a vendégre szabott, egyéni alkalmakról van szó?

Alapvetően mindig az adott személyre alakítom a konkrét terápiát. Nincs klisé, amit rá tudunk húzni 1-1 problémára, hiszen két egyforma ember sincs. Ezért a terápiák egyénre szabottak, a tanult módszereket, ha szükséges ötvözöm egymással. A kliensek értékelik, hogy 1,5-2 óra áll rendelkezésünkre, ilyenkor csak Ők vannak fókuszban, minden róluk szól ott, akkor. 

A szomatodráma fiatal módszernek számít. Mit lehet tudni róla az érdeklődőnek?

A módszer azon az elven alapul, hogy a saját testünkről alkotott elképzeléseink térbeli kivetítése, mélyebb megismerése és kreatív átalakítása gyógyító folyamatokat indíthat szervezetünkben. Mindez a személyes kapcsolatfelvétel, a testüzenetek szeretetteli elfogadása, az érzelmi elakadások feloldása, a játékban feltáruló helyzet átrendeződése révén valósulhat meg. A “szomato” szó arra utal, hogy a gyógyító játékok során a testi tapasztalatainkra, tüneteinkre, betegségeinkre fokozott figyelmet fordítunk, és engedjük, hogy a test bölcsessége irányítsa tudatosságunk ébredését. A “dráma” pedig itt annyit jelent, hogy élőben, “élesben”, konkrét találkozások, konfliktusok, érzelmek átélésével és a szükséges lépések azonnali megcselekvésével hárítjuk el a gyógyulás belső akadályait és jutunk közelebb a vágyott testi-lelki harmóniához.

A szomatodráma egy játékos, kreatív önismereti és terápiás módszer, mely üzeneteket közvetít a testtől a tudatig és vissza, ezáltal egy aktív-, értelem- és érzelemteli kommunikáció lehetőségét nyitja meg belső világunkkal.A módszert csoportos formában alkalmazzák, és a szakember (pszichológus) mindig dramatikus módszerekkel irányítja a résztvevőket. A terapeuta értőn vezeti a játékot, de háttérben marad, amennyire csak lehetséges. A találkozók célja a testi és lelki önismeret elmélyítésén kívül a testi folyamataink, tüneteink jobb megértése, és a testi-lelki gyógyulás akadályainak elhárítása.

Mit tudnál tanácsolni a ma emberének általánosságban?

Egyértelműen azt, hogy kezeljük és ne pedig elfojtsuk, félretegyük, lenyeljük a hétköznapi érzelmi konfliktusainkat, foglalkozzunk a lelki dolgainkkal! Hiszem, hogy az érzelmi stresszek elfojtása hosszú távon betegségekhez vezethet. Nagyon stresszes világban élünk, sok az elfojtott érzelem, a legtöbb ember nem szereti, alulértékeli önmagát. Fontos lenne többet törődni a lelkünkkel is, és ahogy ápoljuk testünket, edzünk, csinosan öltözünk, ugyanilyen fontosnak tartom a lelkivilágunkat is ápolni, óvni. Manapság már rengeteg segítő módszer van, könyvek tömkelege áll rendelkezésre. Több időt kellene szánni önmagunkra, tudatos kikapcsolódásra lenne szüksége az emberek jelentős részének, nem a tévére, a videojátékra, és a mobilra. A tudatos jelenlét fejlesztése és erősítése a mindennapokban és a kikapcsolódásban hegyeket mozgathat meg.

A személyes célom is az az életben, hogy önmagamat még jobban megismerjem, szeretnék folyamatosan fejlődni,  még sokat tanulni, hogy minél szélesebb látókörrel tudjak segíteni azoknak, akik hozzám fordulnak. A munkám a hivatásom, olyan szenvedély, ami már tíz éve bearanyozza a mindennapjaim, s további végtelen lehetőségeket tartogat számomra és a hozzám fordulók számára is.