Szemtelenül fiatal, mégis úgy érzem, egy érett felnőtt válaszol a kérdéseimre. Törékeny nőnek tűnik, mégis magabiztosan áll a színpadon. Bujtor Zsófival beszélgettem.
Régóta megy a vita slam poetry és a költészet viszonyáról. Egyrészt, hogy melyikhez áll közelebb, másrészt, hogy csak egy ironizáló, olykor depresszív, helyenként káromkodó szóvicceket halmozó divatjelenség, vagy jóval több is van mögötte.
Sokan korunk egyik legizgalmasabb kulturális történetének tartják, hiszen 3 percre - az eredeti szabályok szerint minden slammernek ennyi ideje van, hogy elmondja a szövegét - bárki felléphet a színpad deszkáira, hogy meghódítsa a hallgatóságot. Performansz jellegénél fogva a közönség jelenlétével lesz teljes a hatás.
Zalaegerszegen az elmúlt tanév kezdetén hozták létre lelkes fiatalok a Slam Poetry Klubot, amely hihetetlen népszerűségre tett szert néhány hónap alatt. Interjúm alanya is a kezdetektől jár a Kereszturi VMK önállóan működő klubhelyiségébe, a PopUp Caféba. Azóta a Zegasztár versenysorozatán kategóriagyőzelmet ért el, és sorban írja a verseit. Első alkotását egy ismerősöm ajánlotta a figyelmembe, és miközben olvasta, ott, azonnal elhatároztam, hogy mindenképp leülök Zsófival egy beszélgetésre…
Be tudod sorolni valahová a slamp poetryt? Költészet vagy inkább rap? Van értelme egyáltalán ilyen típusú kategorizálásnak egy olyan műfajnál, ami folyamatosan alakulóban van, a kereteit változtatja?
Úgy gondolom, hogy a slam poetry mindenképp kategorizálhatatlan, és ez az egyik legnagyobb szépsége. Ha valaki megkérne, hogy definiáljam, biztosan nem tudnám pontosan meghatározni, szigorú szabályokat felidézni, egyszerűen azért mert nincsenek ilyenek.
Azt azért el kell mondjam, hogy számomra még mindig a klasszikus költészet az alap és az örök kedvenc. Most belekóstolok a slambe, de a klasszikus poéták továbbra is ott vannak a polcomon, mégpedig kiemelt helyen, ez a fundamentum, ez inspirál a legerőteljesebben. Nem véletlen, hogy azt a verset, amivel a Zegasztárban is szerepeltem, kimondottan úgy írtam, hogy a klasszikus költészet szabályszerűségét összegyúrtam a slam kötetlenségével, amolyan, „lássuk, mi lesz belőle” módon.
Bujtor Zsófi Zegasztár kategóriagyőztes alkotása videón itt
Bujtor Zsófi - Zalaegerszegi Slam Poetry KlubÍme, az "Arcok közöttünk" sorozat első részének interjúalanya: Zsófi Bujtor. Egy zalai középiskolás, aki alig néhány hónapja alkot a slam poetry műfajában, de olyan dolgokat ír...beszéljen helyettem a videó...este jön az interjú!
Közzétette: Zalai Kilátó – 2017. június 25.
Nálam nagyon betalált, de úgy tűnik másoknál is, nem véletlen az a kategóriagyőzelem. Hogyan találkoztál a műfajjal?
A kollégiumban Darázsi Fruzsina lett a szobatársam, aki régebb óta ismeri a slamet. Olyannyira, hogy Magas Biankával együtt a Zalaegerszegi Slam estek szervezői lettek. Tőlük hallottam először a slam poetry-ről, és arról, hogy lesznek rendezvények. Úgy gondoltam, itt a lehetőség, hogy kipróbáljam, illik-e hozzám ez az egész, és megmutassam magam közönség előtt.
„A slam poetry egy esemény.” Buddy Wakefield, amerikai slammer
„A slam a szabadságot jelenti. ” Gábor Tamás Indiana, slammer
Többszáz fős slamversenyek, klubestek, országos egyéni és csapatbajnokságok, komoly rajongótábor – nagyjából így lehetne leírni a hazai slam poetry helyzetét. Egerszegen is nagyon népszerű most a klubotok, folyamatosan telt ház előtt fogadjátok a vendégeket, nemrégiben volt az idei évad záró estje. Mit jelent számodra a színpadon állni?
Tudni kell rólam, hogy – bár a hallgatóság azt mondja, ebből semmi sem látszik – azok közé tartozom, akik nagyon izgulnak egy-egy fellépés előtt, pedig most már jó páron túl vagyok. Abban a pillanatban viszont, amikor fellépek a színpadra, egy pillanat alatt minden félelem köddé válik. Megszűnik a külvilág, elnémulnak a hangok, a közönség moraja, eltűnnek a fények, csak én vagyok és a slam… Elmondhatatlanul nagyszerű érzés ilyenkor ott állni, és ennyi embernek elmondani a véleményemet, amit gondolok a világról, és érezni, tudni, hogy rám figyelnek. Ijesztő és csodálatos egyben, nehéz visszaadni az érzést…
„A slamnek van kockázata: igenis bátorság kell hozzá, hogy az ember oda álljon a színpadra, és a bátorság szexi.” Kemény Zsófi, slammer
„A slam poetry szexivé teszi a költészetet.” Bob Holman, a slam amerikai alapító atyja
A slam indulásakor azért alapvetően egy férfiasabb stílusnak indult, keményebb, erősebb hangvételű alkotásokkal. Amikor meghallgattam az első slamedet és több videódat megnéztem, az jutott eszembe, hogy milyen különleges hangulata van annak, hogy ez az erősebb műfaj egy lány hangján, gesztusain szólal meg. Milyen nőként benne lenni ebben a világban?
Különleges. Egerszegen is sokkal több a fiú slammer, néhányan vagyunk csak lányok. Emiatt talán kicsit mindig jobban odafigyelnek ránk. Talán a nőiesség mindig visz egy kis fűszert, egy kis bájt az előadásba.
Hetekig alakítgatsz egy szöveget vagy hamar összeáll? Van valami speciális módszered?
Kell az ihlet, anélkül nem igazán tudok írni. Ha megjön, akár negyed óra alatt is összeáll, amit szeretnék. A Zegasztárra írt slam azért hosszabb ideig készült, ott minden sornak rímelnie kellett, hiszen egy-egy klasszikus idézethez kellett szerkesztenem a saját mondanivalómat. Talán akkor még nem is értettem ennyire a slam poetryt - nem mintha most érteném . Ugyanakkor minden versbe ugyanannyi időt, energiát fektetek, ugyanolyan komolyan veszem, függetlenül attól, hogy versenyre készül vagy csak kedvem támadt írni.
Nem láttam a kezedben papírt. Mindig kívülről mondod a szöveget?
Ez egy alapszabály önmagammal szemben. Kisgyerekkoromból ered talán, amikor sokat jártam versmondó versenyre. Az előadásmódhoz is hozzátesz, több lehetőségem van az őszintébb mimikára, a teljesebb gesztusokra, sokkal szorosabb lehet a kapcsolatom így a közönséggel.
„…miért bújtam folyton a könyveim” - írod az egyik slamedben. Mennyire olvasnak és írnak a fiatalok verset?
A „mai fiatalok nem olvasnak” általánosítás nem állja meg a helyét. Sokan olvasnak, de összességében biztosan kevesebben mint kellene. Az írás már más téma. Nagyon sokan csak az asztalfióknak írnak, senkinek nem mutatják meg. Szerintem meglepődnénk az eredményen, ha lehetne erről egy felmérést csinálni.
Mennyire lehet időtálló a slammelés?
A fiatal generációhoz nagyon közel áll, ha csúnyán akarok fogalmazni, trendi. De ha belegondolunk abba, hogy annak idején milyen merész, milyen új volt mondjuk egy Petőfi vers mind hangvételében, mind stílusában, azt hiszem, minden esélye megvan a slam poetry-nek arra, hogy hosszabb távon is fennmaradjon. Az pedig szilárd meggyőződésem, hogy komoly közvetítő szerepet is betölt, hiszen rengeteg olyan fiatalhoz közelebb viszi az irodalmat, a versolvasást, akik maguktól soha nem fognának a kezükbe egy verseskötet.
„Félünk.
Mindig, mindenhol, mindentől félünk.
Néha azért, mert túlságosan élünk,
Néha meg azért, mert életünkből semmit nem érzünk,
és az egyetlen dolog, amit az egészből értünk, hogy
úgyis ránk erőltetik majd...
- akármennyire félünk.”
Amikor ezt a slamedet hallgattam, az jutott eszembe, hogy itt egy középiskolás, aki 17 évesen sebészi pontossággal rámutat a modern ember öntudatlanságára. Arra, hogy a félelem észrevétlenül is ott van minden pórusunkban, és a társadalom jó része úgy éli le az életét, hogy valójában egyáltalán nem is él… A slam poetry rámutat erre, de jelzőfény, fáklya is lehet a hallgató számára? Tulajdonítasz valamilyen küldetést a slamnek?
Sokat gondolkoztam azon, hogy egyáltalán előadjam-e ezt a verset, hogy átjön-e majd, ami a lényege. Ezek szerint átjött. :) Mindig próbálok valami olyat csempészni a szövegekbe, ami kicsit elgondolkodtat, kizökkent. Megoldást talán nem tudunk adni a színpadról, de hiszek abban, hogy utat igenis mutathatunk egy-egy írással.
„Sokszor nem vagyok elégedett magammal,
de soha nem akarnék más lenni, mint aki vagyok.” Bujtor Zsófi
Gyakran használod az öniróniát a slamekben.
Kisebb koromban sokat piszkáltak különféle dolgok miatt. Jó ezeket a régi sérelmeket kibeszélnie magából az embernek, és még jobb, ha mindezt vicces formában tehetem meg, hiszen nem tartom ezeket ma már olyan komolynak, nem akarok ebbe „belehalni”. Nagyszerű érzés, ha egyszerre sok embernek előadhatom, hogy nem számít, mit csináltak, mit mondtak, én mégis itt vagyok, és teszem a dolgom. :) Nagy kő esik le ilyenkor a szívemről.
Hol hallhat, aki kíváncsi rád, rátok?
Iskolaidőszakban (idén tehát szeptembertől újra) minden hónap 2. csütörtökén Slam Poetry Klubot tartunk a PopUp Café-ban, ahová minden érdeklődőt szeretettel várunk. Aki nem tud eljönni, a Youtube-on megtalálhatja az alkalmak felvételeit.
Ha épp nem slam-et írsz vagy mondasz, mit csinálsz? Milyen terveid vannak? Mit gondolsz, része marad az életednek a művészet?
Néha prózát is írok. :) Jelen pillanatban két regényen is dolgozom. Egyébként a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban zártam éppen a 10. évfolyamot. A távlati terveim is szorosan kapcsolódnak a slamhez, hiszen orvos szeretnék lenni.... . Persze még nagyon a jövő zenéje, hogy mi leszek végül, ha nagy leszek, de mindenképp szívesen foglalkoznék a költészettel és az irodalommal is, hiszen teljes szívemből szeretem...