"Mit van mit kivánni még Ily áldott időben?
- Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben."

Arany János

Véget ér hát lassan megint egy, s kezdődik egy újabb.

Bolond egy esztendő volt ez is, továbbvive az XX. századi őrületet, egy még őrültebb huszonegyedik első évtizede lezárásaként.

Az évtized, ami kezdődött a bábeli tornyokkal, amelyekről az átlag amerikai polgárok több, mint 50%-a nem hiszi el a Holdra szállás, a Kennedy sztori és egyéb amerikánus legendáriumok folytatásaként előadott hivatalos verziót (Európában és más földrészeken még rosszabb az arány). Folytatódott a fegyvergyárak terepasztalaiként funkcionáló, "demokráciacsináló" keresztes háborúkkal, fokozódó készenléttel, és a lassan Orwellt idéző totális biztonsági intézkedésekkel a világpolitikában.

Nálunk is volt, mi szem-száj ingere, nyolc évnyi folyamatos reform, azok által, akik pár évtizede még sarokba állították a reformereket, de időközben europaizálódtak. Hazugságbeszéd, ami állítólag igazságbeszéd volt, ostrom, nagymamák megtaposása rendőrlóval, BKV-s csúcsmenedzselés, kampányok, egyszóval fürödhettünk a közélet szépségeiben.

...

Jó lenne most leülni egy kicsit.

Sóhajtani, kifújni magunkat, és mélyen magunkba mélyedni.

Körülnézni, és felismerni, hogy túlzottan sokáig ez így nem mehet tovább. És meglátni a magunk és embertársaink által keltette zajban, a Nyugalmat, Békét.

Csak így lelhetünk végre igazi önmagunkra, így válhatunk sorsunk uraivá.

Azt mondják, a teremtés nem egyszeri folyamat. Folyamatosan teremtünk, alkotunk, gondolataink, terveink, céljaink, tetteink által. Az Univerzum felerősíti a belső szándékot, a gondolatot és visszatükrözi azt hozzánk.

Fontos, hogy ezt soha ne feledjük, sőt újra ás újra tudatosítsuk magunkban.

Talán ez a legfontosabb számunkra, itt ebben a hegygerincek övezte medencében és szerte a világon, szanaszét szórva, 15 milliónyian.

Békés, Boldog Új Esztendőt!