Különös dolog abba belegondolni, hogy az emlékezés gyökerei milyen mélyre nyúlnak vissza....
Tavasz van. A gólyák is visszatértek, fecskék is lassan-lassan, s virágba, zöldbe borul a táj. Az idő néha még szeszélyes,néha napsütés helyett felhős-esős, de a tavaszi esőillatnak is van egy fajta különlegessége.A fák ágai már fészkül szolgálnak új életeknek,valamint kihajtják leveleiket és virágaikat, s illatuktól részegednek meg a méhek,s ha megállunk alattuk egy pillanatra mi is, akkor talán magunk is megrészegedünk ettől az édes nyugalomtól. Ilyenkor tör ránk az a bizonyos tavaszi fáradság, amely során úgy érezhetjük, mint ha hosszú álomból ébrednénk mi is.

Ha belegondolunk abba, ami körbevesz minket,a természet csodáiba: mondjuk a fák életébe, melyek mély gyökeret eresztenek, s egyes fák több száz, akár ezer évig is élnek, akkor bizton mondhatjuk, hogy ők őrzik a múltat. Ők azok, akik ugyanezt a tavasz-érzést adták át nemzedékről-nemzedékre a mi őseinknek is, csak akkor még nem 2010-et írtak. De a fák ugyanott voltak, s ugyanúgy zöldbe borultak, s virágoztak. A vándormadarak is, amelyek visszatérnek fészkeikhez, nem felejtenek el hazatalálni. Aztán hogy ez náluk emlékezésből történik e vagy megszokásból és ösztönből, azt nem tudom, de ők is úgy tesznek, mint szüleik, nagyszüleik, őseik. Nem másképp, mert ez a természetes. Sőt, kötelességük ezt tenni, s utódjaik számára is átadni ezt a tudást, mert ez az élet törvénye.

Aztán a fák és az állatok után kellene beszélni az emberekről is. Belevehetjük e a "természet csodáiba" az embereket? Negatív értelemben oda vehetjük, ha visszagondolunk 2004.december 05-re.

S ma 2010-ben is ez negatív értelemben cseng, ha természet csodáiba vennénk az embereket.Pozitív értelemben sajnos kevesek azok, akik a napi gondjaikon kívül tudnak még a fákhoz és a madarakhoz hasonlítva gyökeret ereszteni és törődni múltjukkal.
Ahogy kezdtem ezen írásom elejét, milyen mélyre nyúlnak vissza az emlékezés gyökerei? Ez egy érdekes kérdés, hogy mi számít régmúltnak és mi közeli múltnak...
...itt van Trianon kérdése.Fájdalmas döntés solán fiatalok tömegesen száltak harcba területekért, a hazáért ezekben az időkben, lásd pl a Rongyos Gárda cselekedeteit.
Aztán 1932-ben Csolnokon ,12 évvel a fájdalmas döntés után szerintem az egy természetes dolog volt, hogy megemlékeztek erről és mementót állítottak. Mint ahogy fényképeken,s a nemrég elküldött videón is látszik ez. Büszkén álltak ott az emlékműnél, nem titokban, nem félve. Emlékeztek,mert ez természetes kötelességük volt, szinte ösztönszerű is! Tartoztak ezzel testvéreiknek, szüleiknek, a múltjuknak.
Aztán később a II.világháborúban is voltak területi revíziók rövidebb ideig, maga Wass Albert nagyon szépen írt erről pl. a Jönnek című művében.
Még később eljön a kommunizmus, majd az állítólagos rendszerváltás,s lassan meg is érkezünk a történelem fonalán 2010-hez.

Mi újság ma? Hol vannak már a Karinthy Frigyesek, akik úgy megírták érzelmeiket, mint ő a fiának írt levelében?
A szomorú valóság az, hogy ha a mai fiatalok többségét megkérdeznénk Trianonról, a nagytöbbség összekeverné az aktuálpolitikával azt, lesüllyesztené ehhez a témakörhöz,vagy mégrosszabb esetben azt sem tudná,miről van szó. Vagy ha hallott is róla, tabutémának burkolná azt,s nem is merne mit nyilatkozni erről....ami régebben kötelesség volt ,de nem csak kötelességünk volt nem felejteni, hanem természetes is. Akkor kérdem én, hol vannak az emlékezés gyökerei, miylen mélységben? 1-2 évre mennek csak vissza az idő fonalán, s a 90 év már nem számít?
Szerencsére ma már könnyen mehetünk az elszakított országrészek területeire is, s aki volt már mondjuk Erdélyben, az biztosan tudja milyen magyarnak lenni, s mi az hogy kötelesség nem felejteni! Sőt, természetes! Nem pedig tabutéma, s pláne nem aktuálpolitikai kérdés, hanem a gyökereink ápolása és megmaradása az, amiről szól ez a történet!
 
Emlékmű a régből Csolnokon....ma már elhanyagolt,de ha megállunk majd elötte, biztosan hallhatjuk őseink kiáltásait,akik ma már némán üzennek nekünk, de mégis hangosan hatnak a szívünkbe!
S ugyanúgy körülveszik némán a fák, s a madarak. Ugyanúgy a tavasz illata jár a szélben körülötte, mint a réges-régi időkben. Akkor mi emberek miért nem járunk körülötte elégszer? Tegyünk azért, hogy ne hanyagoljuk el sem látogatásunkkal, sem azzal hogy ha van rá mód segíteni rajta, ne tegyük meg.

CSOLNOK-2010.április 24 szombat az utolsó lehetőség, hogy az emlékmű megújulhasson június 04-re......

Sztamassz:)