Az elmúlt héten bukarestben a helyi Steaua ultrái undorító transzparensen gyalázták  a magyar nőket. A Magyar Labdarúgó Szövetség, urambocsá a Magyar Kormány részéről semmiféle tiltakozás, magyarázatkérés nem hangzott el, csupán az Újpest protestált egy közleményben. Alig telt el egy hét és a ZTE Paks elleni meccsén Kassai játékvezető azzal fenyegette meg a rendezőket, hogy amennyiben a hazai tábor Romániát kritizáló irigmusai nem szűnnek meg, lefújja mérkőzést. Kettős mérce?

Tudom, lehet jönni azzal, hogy ha az egyik hülye, a másiknak nem kell annak lennie. Igaz. De mégis. Az egerszegi szurkolók semmi mást nem juttattak kifejezésre, mint az hogy utálják a Romániának nevezett államot, pontosabban az ebben a formájában 80 éve létező, magyar területeket megszállás alatt tartó képződményt. Egyetlen csúnyácska jelző keretében.

Az ellenőri jelentésben gondolom, a "rasszista" jelzőn át minden szerepelni fog, ha kicsit ügyes a bíró spori talán még a "fasiszta-antiszemiáig" (blabla) is el tud jutni kis erővel. Megszoktuk már, útfélen semmi más nem dől a médiából, nem hallani mást önmaguk által liberálisnak tartott, valójában mindenki másnál gyűlölködőbb politikusoktól, hogy kinek hogyan illik viselkedni. Unalmas.

A futball törzsi háború. Régi igazság ez, amit az okoskodók mindig elfelejtenek. A foci lényege éppen az, hogy a felgyülemlett feszültséget a férfiember ne úgy élje meg, hogy kimegy a csataterekre és szétkaszabolja a másik népet, nemzetet, hanem a lelátón szurkolja, dühöngje ki magából.

Hangsúlyozom, nem értek egyet semmiféle lelátói fizikai erőszakkal, de a verbális "harc" igenis alapvető eleme a szurkolói társadalomnak. Az is egy értelmű, hogy egy bizonyos határon belül. Az "Utállak sz*r Románia" szerintem ezen belül van. Lehet jönni azzal, hogy a klubot büntetik, no ez a nagyon szomorú.

Drága szlovák szomszédaink, naponta találnak ki újabb és újabb ötleteket arra, hogy felvidéki testvéreinket alapvető emberi jogaikban korlátozzák, most épp a nyelvüktől akarják megfosztani őket. A románok hallani sem akarnak autonómiáról, elnyomó gépezetük 1918 óta töretlen. A szerbeknél hetente vernek magyar fiatalokat, heccből, csak azért mert nem széles arcúak, szekrényajtó kinézetűek, mint a helybéliek. Az ukránoknál az alapvető magyar oktatás van veszélyben. És mindeközben a magyar állam semmit sem tesz! Magyar Állam? Ugyan, blődséget beszélek, mikor volt olyan utoljára...

Soha nem volt talán ilyen nagy veszélyben a magyarságunk, mint most, amikor a megcsonkolt hazán belül és azon kint is árgus szemek lesnek mindenre, ami kicsit is magyar...

És mindeközben szégyelljék magukat azok a fiúk, akik kiabálnak egy focimeccsen? No, ne....

Szemlesütve be kell valljam, utálom Romániát...

(Erdély, a Tündékert viszont a második hazám, bejártam már sok zegét-zugát. De ennek semmi köze a fenti államalakulathoz...)