Túl sok minden nem változott az elmúlt, csaknem 90 esztendő alatt. A Kis-Antant él és virul, kimondatlanul is, és a  történelem ítéletét magukon hordozó, szerteszéjjel szakadozott utódállamok mindennapjait átszövi a tolvaj nyugtalansága. Még a "Kárpát-medence" kifejezésre is éktelen ordítozásba kezdenek, ami pedig oly magától értetődő és természettől való egység, mint télen a hó, nyáron a napfény...

 

 

A legszomorúbb és a  legfájóbb, hogy ma, a XXI. század Magyarországában 10 járókelő közül 4-5 biztosan nem hallott semmit Trianonról, nem mond neki semmit a határon túl élő magyar kisebbség. Ez az állapot azonban egyben célt is kijelöl. Tanítani, elmesélni újra és újra, végtelen türelemmel, fényt vinni a sötétségbe, elmondani a fiainknak! Ez lehet az egyetlen erő, amely lerombolhatja azokat a falakat, amit az elmúlt 89 esztendő épített magyar és magyar közé. Jön majd talán egy új nemzedék, amely begyógyítja a sebeket. Ki tudja, talán már itt állnak a küszöbünk előtt...s talán valóra válnak Fekete István szavai is, amit az évtizedekig tiltólistán lévő Zsellérekben  jegyzett:

 

 

 

 

 

 

 

 {youtubejw}X7M6AKGtbS0{/youtubejw}

 

 

 

 

Babits Mihály: Áldás a magyarra


Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani!

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta, ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...