" … az igazság az, hogy valóban új kezdetet csakis az Úrjézus hozhat el erre a világra azokhoz, akiket karácsony estéjén meglátogat. Mint ahogy Ő veszi le a vállakról a múltak terheit, Ő szárítja föl a könnyeket, gyógyítja a sebeket, s mossa tisztára lelkünket egy új kezdet elé.

Nincs szükség vakító villanygyertyák sokaságára ahhoz, hogy ránk találjon ebben a vaksötét világban. Még karácsonyfára sincs szükség. Egyetlen kicsi lángocska elegendő, ami szívünkben kigyúl, s szemünkön át kivilágít az éjbe.”

(Wass Albert: Karácsonyi üzenetek)

Ahogy öregszem, és közeledek a 35. életévem felé, egyre inkább meggyőződésemmé válik az a régi öregek által tartott felfogás, miszerint semmin nem érdemes mérgelődni. Minden harag, bosszúság ütés befelé, amely alapvetően egészségtelen. Mégis van olyan eset, amikor egyszerűen nem tudja megállni az ember, hogy ne bosszankodjon. Így volt ez tegnap este is, amikor hőn szeretett klubom csapata Fehérváron vendégszerepelt…

2011. március 2-án délután honlapunk átlépte a 100.000-ik oldallátogatást! Továbbra is azon dolgozunk, hogy még igényesebb kül-, és belcsínnel fogadhassuk a Kilátó látogatóit.

Tele a média a hírrel: minden játékos távozhat a ZTE kosárcsapatától, aki csapatot tud keríteni magának. A tavalyi bajnok kék-fehér gárda a teljes szétesés szélére sodródott. Önmagában roppant elgondolkodtató, hogy miként lehetséges ez. Magyarázatok persze vannak, de a tények akkor is fontosabbak - csődközeli helyzetben a legendás egerszegi kosárszakosztály...

Hétmérföldes cikkben, képpel hozza a  megyei napilap az"örömhírt", miszerint nádi farkast, azaz aranysakált lőtt valamelyik "aranykezű" német vadász...

"Mit van mit kivánni még Ily áldott időben?
- Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben."

Arany János

Tizenöt év.

Tizenöt hosszú esztendővel álltam utoljára ugyanitt az egerszegi autóbuszállomás restije előtt, amit valami ötletgazdag tulaj Két Ördögnek nevezett el, ki tudja miért. Ide beszéltük meg a csapatösszevonást a fiúkkal mielőtt elballagnánk az alma materhez, osztálytalálkozó lészen ugyanis egy fertályóra múlva.

Kilencven esztendő. Több, mint egy átlagos emberöltő,  de porszemnyi történelmi tekintetben. Mégis úgy fáj, mégis oly eleven még mindig, lüktető sebként sajog...Pedig próbálták kitörölni, egyszerűen semmissé tenni, mintha nem is lett volna, átírva történelemkönyveket, internacionalizmusra hivatkozva félretolni, érzékenységet emlegetve félrenézni. Mégis van, amit nem lehet feledni....

Különös dolog abba belegondolni, hogy az emlékezés gyökerei milyen mélyre nyúlnak vissza....
Tavasz van. A gólyák is visszatértek, fecskék is lassan-lassan, s virágba, zöldbe borul a táj. Az idő néha még szeszélyes,néha napsütés helyett felhős-esős, de a tavaszi esőillatnak is van egy fajta különlegessége.A fák ágai már fészkül szolgálnak új életeknek,valamint kihajtják leveleiket és virágaikat, s illatuktól részegednek meg a méhek,s ha megállunk alattuk egy pillanatra mi is, akkor talán magunk is megrészegedünk ettől az édes nyugalomtól. Ilyenkor tör ránk az a bizonyos tavaszi fáradság, amely során úgy érezhetjük, mint ha hosszú álomból ébrednénk mi is.

A társadalom nagy része ma is jó esetben csak féligazságokat tud a II. világháború utolsó szakaszáról. A Budapestet védő, Hitler őrületének áldozataként eleső katonák ma is náciknak, fasisztáknak vannak bélyegezve. Pedig a bekerített budai várban összesen 28 000 német, 30 000 magyar és körülbelül 3000 nyilas volt. A többség tehát átlagos közkatona. A dicsőséges Vörös Hadsereg mészárlásáról, a megerőszakolt civilekről, a várkórházban legyilkolt betegekről a mai napig kevesen beszélnek...A szavak helyett szóljon a dalnok, a zene nemrég elhunyt varázslója. Őt talán nehezebben bélyegzi a tudathasadásos utókor...

Még néhány nap, és itt a kereszténység legnagyobb, legszentebb ünnepe, a Karácsony. Éjféli harangszó vezérel tömegeket kis falusi templomok oltára elé, gyertya gyúl a fán és gyermekek nevetése hallatszik. Idilli a kép. De nem mindenkinek ilyen szép Jézus születésének ünnepe. Sokan szegénységben, nélkülözésben várják a Szentestét, és vannak akik a lelkük mélyéről áradó gyűlöletet ezekre a napokra sem tudják feledni. Olyan is van, aki keresztény?? lelkész létére örvendez keresztdöntések felett. Az iványiáboroknak küldjük Szabó Dezső alábbi, örökérvényű novelláját tanulságul...

Öt éve történt...

„Ket-tős-ál-lam-pol-gár-ság” betűzte a rendőr, miután csöndben mögém lopózott. Éppen plakátot ragasztottam  az egerszegi kertvárosban és elméláztam kicsit a november végi csípős hidegben.

A tavaszias hétvége sokakat a Természetbe csábított. A Gébárti-tó partján is megjelentek a pecások, hogy élvezzék a Nap talán utolsó melengető sugarait a Tél megérkezte előtt. Könnyű botos, műcsalis sporttársak járták a víz parját, hogy megpróbáljanak túljárni a csukák és a süllők eszén.

Magyarföld neve jelképpé vált az elmúlt hónapokban. A 40 fős apró község olyan tettre vállalkozott, amely párját ritkítja ebben a bolond XXI. században, a fogyasztói társadalom eszméjé által megrogyasztott Kárpát-medencében. A Rátóti Zoltán színművész által vezetett falu ökumenikus templomot épít. Közadakozásból és a mindenfelől érkező munkás kezek segítségével.

Azóta dúdolom azt a dalt, amióta meghallottam a hírt...A Széna tér, 1945. ez jár a fejemben folyton. Talán soha, senki sem énekelt még ilyen szépen a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményéről.  Persze, nem is nagyon szólnak róla, ha igen, elítélően, jelzőket aggatva, pedig semmi más nem történt, mint pár száz magyar honvédnek sikerült kijutnia a rázúduló vörös áradat gyűrűjéből…Gitárjának hangjai különös nyugalmat adnak egy tragikus történetnek. Senki más nem tudta volna ezt így megénekelni. Nem szól többé  már a Dalnok, letette a gitárt…

Az elmúlt héten bukarestben a helyi Steaua ultrái undorító transzparensen gyalázták  a magyar nőket. A Magyar Labdarúgó Szövetség, urambocsá a Magyar Kormány részéről semmiféle tiltakozás, magyarázatkérés nem hangzott el, csupán az Újpest protestált egy közleményben. Alig telt el egy hét és a ZTE Paks elleni meccsén Kassai játékvezető azzal fenyegette meg a rendezőket, hogy amennyiben a hazai tábor Romániát kritizáló irigmusai nem szűnnek meg, lefújja mérkőzést. Kettős mérce?