A göcseji táj szépsége a dombok és völgyek harmóniájában rejlik. A magasra emelkedő „hegyek” szabálytalanul szabdaltak. Göcsej Magyarország egyik legtagoltabb felszínű térsége. Ebben az értékes földrajzi, természeti környezetben rengeteg az erdő, és sok helyütt teljesen érintetlen a táj. A "szegek vidéke", remek kirándulóhely, és a falvak speciális település szerkezetben gondosan vigyázzák a régmúlt értékeit. A városi turisták itt végre fellelhetik az évszázadok sodrában is szépen megőrzött jellegzetes népi hagyományokat.

Kandikó - Kis-Hegy - Bödei-Hegy - Zsimba-hegy - Kávási kulcsosház

Jelzése: piros ∆ (esetleg piros sáv).
Táv: 6 km, szintemelkedés: 70 m.,
(a Göcsej turistatérképen található)

Miután a Kandikón kigyönyörködtük magunkat a göcseji meridionális (víz és szél alakította) É-D-i irányú völgyekben, utunkat tovább folytatjuk a piros ∆ vagy sáv (tervezik a háromszög sávra változtatását) jelzésein. A közúton haladunk kb. 150 métert délnyugati irányba, itt találjuk jobb kéz felé azt a földutat, leágazást, melyen a továbbiakban haladnunk kell. Gyümölcsösök és szántók között vezet az út, majd a Kis-hegy első pincéi elé érünk. Itt nem megyünk a további pincék felé, hanem a balra ágazó utat választjuk, mely jobbról fiatal, balról idősebb erdő, majd vetések között vezet. Kb. egy kilométer megtétele után a jobb kéz felől lévő erdőben leágazás van. (Nagyon figyeljük az elágazást, mert a jelzés nehezen látható a leveles bozóttól a fa oldalán.) Ekkor a bödei-hegy oldalában járunk, ahol a terep lejt és akácos erdőben halad a jelzett út. Ezen az úton csakhamar Bödére jutunk. A szent-mihályfai patakon átkelve háborús emlékműhöz érünk. Ettől pár tíz méterre találjuk a vegyesboltot és az italboltot, ahol bélyegzőt szerezhetünk túrajelentésünkhöz.

Böde nevét 1407-ben említik először. Puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Alapjául szolgáló személynév a Benedek becéző alakja.

Pihenés után az emlékmű melletti úton - a beérkezés útjának É-i folytatásában - haladunk tovább a falu ívelően emelkedő utcájában. Közben egy haranglábat találunk melyen már nem harangozó, hanem automata vezérlés szólaltatja meg a harangot. Tőle 15-20 méterre északi irányban halad a jelzés a temetőhöz vezető úton. A házak közül kiérve jobb kéz felől (K-re) előbukkan a híres Szent Mihály kápolna pár kilométer távolságban. Bödéről a közlekedési úton érhető el könnyen 1,5 km megtétele után. Az egykori Zalaszentmihályfa faluban épült a 13. század elején. A török időben a falu elpusztultával a kápolna elhagyottá vált, míg 1750 körül helyreállították. Azóta a többszöri átalakítás után 1971-ben az Országos Műemléki Felügyelőség restauráltatta. Jól szemügyre vehetők a román stílus jegyei. Zömök homlokzati tornyán a bejárati ajtó gyönyörű faragott kapubélletes domborművel. A torony kettős ikerablaka állatfejes oszloppal díszített. A hajó déli falán kis lőréssszerő ablakok, mennyezete sík, fával fedett. Göcsejre jellemzően fazsindellyel borított. Sekrestyéje 19. századi.

A temetőt elhagyva utunkat mezei földúton a Limba-hegyig egyenletes emelkedőn folytatjuk. A gerincre felérve (263 m) É-i irányban folytatjuk utunkat a piros kereszt jelzésű úton szőlőhegyi pincék között. Látjuk a Zala völgyét a Zalalövő-Zalaegerszegi vasútvonallal, közúttal, a zalaszentgyörgyi műemléktemplomot, távolabb a zélpusztai tórendszer vize csillog.

Jól gondozott szőlők között, folyamatosan szintet vesztve érünk a Kávási kulcsosházhoz. A volt általános iskolában a falu vezetése és a Göcsej Sportegyesület szállás és sátorozó-helyet alakított ki.

Kávás nevével először az 1351-es írásokban találkozhatunk. A magyar kávával ellátott melléknévből keletkezhetett név. A török hódoltság idején a község földesurának, Kávási Jóbnak volt itt híres gyümölcskertészete. Sajnos ennek nyomát sem látjuk. A dombok északi, a Zalában végződő, öblösödő völgyeiben épült település régi házai közül kettő még épen megmaradt, melyek helytörténeti múzeumként látogathatók.

Bélyegzési lehetőség: Böde, bolt; Kávás, bolt.

Salomvár -Zalacséb vasútállomás. - Salomvár - Agánpuszta - Bertalan-cser - Szilvágy (PONGRÁCZ JÁNOS ÚT)

Jelzése:  kék + táv: 14,2 km, 125 m szintemelkedés,
(a Göcsej turistatérképen található)

Az egykori, ismert természetbarát megyei titkárról elnevezett útvonal Salomvárig együtt halad a piros háromszöggel jelzett úttal.

A faluból kiérve emelkedő terepen érünk a Szarka-hegy nevű szőlőhegyre, majd mezei úton a Szuszmánd nevű dűlőben haladunk, melynek legmagasabb pontja 269 méter. Csakhamar a pár házból álló Cigányhegyre érünk. A mezei út innen erdőfoltok között vezet tovább a nem mindennapi nevű Akasztott-asszony-parton. Erdeifalunál keresztezzük a Rockenbauer-kéktúra útvonalát. Innen bő kilométer után Ragánpusztára érünk. A pár házból álló településen többnyire csak hétvégeken találkozhatunk lakókkal. Utunkat összefüggő, nagy erdőn keresztül folytatjuk. A főleg lomblevelű fákat itt-ott fenyők tarkítják. Az 5-6 km erdei út után keskeny nyomtávú erdei vasutat és a Medesi-patakot keresztezve Szilvágyra érkezünk. A vasútvonal segítségével látják el feldolgozandó fával a lenti fűrészüzemet. Személyszállítás sajnos nincs a vonalon.

Szilvágy jelentése valószínűlegleg kiszáradt, vagy időnként kiszáradó folyóág, vagy vízmeder. Talán a falucska nyugati részén csordogáló Medesi pataknak is van szerepe ebben. A középkorban Alsó- és Felső Szilvágyot különböztettek meg és ekkor már temploma is volt (ma nincs). Az Alsólendvai Bánffy család birtoka, majd az újabb időben a herceg Eszterházy hitbizomány tulajdona volt. Különösen híres volt néprajzi értékeiről. Sajnos faragott fakeresztek, zsúptetős házak ma már nem díszítik a falucskát.

A falun vezet át a Göcsejt Zalaegerszeg-Csonkahegyhát- Becs-völgye útvonalon átszelő közút, hogy Pórszombatnál találkozzon a 86. sz., ún. borostyánkő (Rédics-Szombathely) útvonallal.

Bélyegzési lehetőség: vasútállomás; Szilvágy bolt, italbolt

forrás: Göcsej Sportegyesület

*****

Szentgyörgyvölgy-Rádiháza kirándulás

Három nap alatt kötöttem össze az Õrséget Dél-Zalával. Nem vándor-, hanem csillagtúra-serûen. Azaz minden reggel Kanizsáról indultam, és este vissza is mentem. Ezért választottam hétköznapot, mert hétvégén kész halál a buszközlekedés errefelé. A valóság és a kéktúra füzet között jelentõs különbségek voltak a távban. Elsõ nap pl. 8 km-rel kellett többet menni, de itt jelentõsen változott az útvonal is. Utolsó nap pedig már füzetben lévõ térképvázlat és a távadat sem stimmelt még látszólag sem. De ennek ellenére sikerült teljesíteni a tervezett túrát. Mindhárom nap 5,3-as átlaggal haladtam, csak enni és fényképezni álltam meg.

Szentgyörgyvölgyrõl indultam az Õrség szélérõl. A faluból rögtön lementem a Szent-György-völgybe, ahol a Szentgyörgyvölgyi-patak folyik. A Kógyár nevû falurész fõutcáján haladtam végig, majd ezt elhagyva északra fordultam egy aszfaltozott mezõgazdasági úton. Lassan emelkedett a terep, a szántóföldön elég unalmas volt a haladás, de gyorsan lehetett menni, itt még a 6-os átlag is megvolt. Az erõs északi szél kicsit zavaró volt. Visszanézve még messzirõl is lehetett látni Szentgyörgyvölgy falu dombtetõre épült templomát. A dombtetõn értem el Felsõszenterzsébetet, a kicsi, egyutcás zalai falut. Csak napi két busz jön be ide, de iskolaidõn kívül csak hetente kétszer.

Első osztályú, képes őrségi-göcseji túrabeszámoló az Első Magyar Dendeócse Társaság honlapján.

*****

Ezen a napon egy kétnapos túrára indultam Rádiházáról, hogy a Göcsejen keresztül Zalalövőig menjek körülbelül negyven kilométert a Dél-dunántúli Kéktúrán. Már előző nap leutaztam ide, ebbe a távoli kis zalai faluba, de mivel a kora reggeli budapesti indulásom ellenére csak tizenegy óra felé érkeztem meg, nem volt már érdemes akkor belevágni a Kustánszegig vezető huszonöt kilométerbe, ezért akkor csak átsétáltam Szentpéterföldére és megkerestem azt a helyet, ahol a júniusi túrámon elkevertem és végül csak hatalmas kerülővel értem el Rádiházát.

Fényképes útinapló hörpölin tollából a Kék túra göcseji szakaszáról és a folytatás.