Van az úgy, hogy valami nagyon nem sikerül. Hogy bármit is teszünk, semmi sem úgy alakul, ahogyan elterveztük, hogy minden balul sül el. De mégis, ezer balszerencse és átok között is jó, ha meg tudunk őrizni valamit a méltóságból, az emberi gerincből. No ez az, ami úgy érzem, igencsak megtört ott a Zala parti szentélyben…

A fényes szellők rég elültek.
Nem lengnek szép zászlaink.
A jó népek, hol összegyűlnek,
más sem libeg, csak rongyaink.
Ha megbeszélik bölcs szavukkal,
miképp fordult a nagyvilág,
hümmögnek főleg, és borukkal
hígítják föl az út sarát.
Nincs itt közöttük egy se vátesz,
ki végre majd utat mutat.
József Attila mondd, hová lesz,
ha száz év után csak ez marad?

Szűcs István - Attila! Hol vagy?
(Poet.hu)

A számok önmagukért beszélnek: 17 meccsen 6 pontot tudott gyűjteni a ZTE futballcsapata a július 16-án kezdődött bajnokságban és május 23. óta képtelen győzni az nb1-ben.

Nehéz ilyenkor bármi okosat írni, roppantmód keresni kell a szavakat.
Ahogy fentebb írtam, van ez így, mással is megesett már. Nálunk jóval nagyobb külföldi klubok hoztak hasonló szériákat, és zuhantak ki az élvonalból, tehát önmagában az első osztályból való várható kiesés nem annyira rémisztő, mint a folyamatot kísérő körülmények.

A tavalyi bajnokság tavaszi szezonjának elejétől látszódott már a klub környékén, hogy valami nagyon nincsen rendjén. Míg ősszel egy ugyan több esetben szerencsével pontot, pontokat mentő, de rengeteget futó, oroszlánként küzdő csapat várta a 2. helyen! a tavaszt, addig a kikelet Egerszegre inkább dermedtséget hozott, hiszen a gyenge játék sok esetben látható lélektelenséggel társult. Ha nem győz az utolsó fordulóban a csapat a pofozógép szerepét betöltő Szolnok ellen, akkor a tavaszi tabellát kieső helyen zárta volna. A kiváló ősz miatt azonban odaértek a 4. helyre.

Már ekkor is sokan emlegették, hogy fura dolgok zajlanak a kék-fehérek háza táján. Bűngyenge középpályás játék, hirtelen, megmagyarázhatatlan módon összeomló védelem (Kecskemét elleni kupaelődöntő), több gólos, magabiztos vezetés elherdálása (idegenbéli Pápa és Fradi meccs) jellemezte a gárdát, megspékelve nyegle, nemtörődöm edzői nyilatkozatokkal és tapintható vezetőségi tétlenséggel, játékosok felelősségrevonásának teljes hiányával.

Egyértelműnek tűnt, hogy megtört a korábbi összhang a csapat és Csank János körül. Általános meghökkenésre a klub elnöke mégis újabb 3 éves szerződést kínált a tapasztalt mesternek, holott a korábbi kontraktusból is hátra volt egy esztendő.

Mindenki abban reménykedett, hogy egy megerősödött Zete vághat neki az új szezonnak, a kezdet előtti hangok nagyszerű igazolásokról szóltak, a szurkolói ankéton egy vidám, tetterős társaság benyomását keltette a csapat, talán túl szép is volt minden. Pletykáltak persze már akkor lötyögős alapozásról, rövidke edzésekről, de ki foglalkozott ezzel...

Aztán a rajtot követően méretesnél méretesebb pofonokba szaladt bele a zalai alakulat. Ment Csank, jött Prukner, de a somogyi szakember sem tudott kellő tüzet plántálni a gárdába, bár az utóbbi hat hazai meccsükön nem kaptak ki, a megszerzett 6 pont előre vetítheti a jövőt…Ne feledjük, egy olyan stadion népével tették mindezt a ZTE címert viselő futballisták, akik 7-2 hazai vereségnél is vastapssal jutalmazzák a küzdést, és az idei siralmas játék ellenére is kijártak olyan létszámban, mint a tavalyi bajnok drukkerei.

"Hová lettél, hová levél. Oh lelkem ifjusága!"

Néhány kárörvendőt leszámítva általános a megdöbbenés, ha az ember körülnéz a focifórumokban, más csapatok szurkolói találgatják, hogy mi történhetett a Egerszegen, sajnálkoznak, hogy szegényebb lenne az első osztály a „Zete” nélkül.

A találgatásnál sokkal többet a zalai futballbarátok sem tudhatnak, hiszen olyan mély csend veszi körül a klubot, hogy az már szinte fáj. A megyei média bevett, rossz szokásának megfelelően hallgat és maszatol, ezért kizárólag utcai pletykákból táplálkozik a szurkoló, azok pedig roppant színesek.

Egyetlen dolog biztos: olyan óriási csorbát szenvedett a ZTE elmúlt 16 évben nehezen felépített tekintélye, hogy igen nehéz lesz azt kiköszörülni.

A szombati Debrecen elleni többfelvonásos bohózatot követően (fél Zalaegerszeg várja a következményeket!) egyértelművé vált, csakis drákói szigorúságú, következetes lépésekkel, azonnali szerződésfelbontásokkal, és az eddigiekhez képest jóval megfontoltabb játékospolitikával lehet csak elindulni a felfelé vezető úton. Ott van pozitív példának a Kaposvár, ahol a Zetéhez hasonlóan szintén nem kapnak állami támogatást, nincs Rákóczi drukker vezető politikus, mégcsak stadiont sem építenek nekik közmunkásokkal, mégis a tabellán való visszaesést is bevállalták annak érdekében, hogy a tisztességtelen módszerekkel dolgozó hulladékot eltávolítsák az öltözőből...

Egy tucat saját nevelésű és korábban igazolt kék-fehér fiatal játszik kölcsönadva más csapatokban, ugye senki nem gondolja komolyan (itt az ideje emlékeztetni azokat, akik szezon elején támogatták az ő kölcsönadásukat és kardélre hányták az ezen döntések józanságát vitatókat!) , hogy ne hoztak volna össze hat pontot ők is?

Tudomásul kell venni, hogy Zalaegerszeg talán legnagyobb, állandó reklámértéke a futball- és a kosárlabdacsapat (ahol szintén színházzal tévesztették össze a sportcsarnokot, és kizárólag komédiát rendeznek) végveszélyben van, és ha nem kezdődik el az azonnali, radikális változás, akkor elfelejthetjük, hogy Zalaegerszeget és vele Zala megyét rendszeresen viszontlássuk az országos hírekben.

Nem lenne túl nagy baj, ha néhány tenni képes közéleti személy is tekintettel lenne erre….

Reménykedjünk abban, hogy ezt belátják azok, akiknek be kell látniuk, mi pedig addig emlékezzünk szebb időkre, emlékezzünk a Lendvai, Szabó II., Németh Tamás fémjelezte csikócsapatra (BeniMan múltidéző cikke), később a Garamvölgyi Lajos által vezényelt gárdára, idézzük fel a bajnokcsapat motorjának, Nagy Lajosnak az alázatos, csupaszív játékát, és bízzunk abban, hátha láthatunk még hasonlót ott a Zala partján, és nem jutunk a Veszprém, a Sopron, a Dunaújváros vagy ha közelebb keresgélünk, a Nagykanizsa sorsára.

Mert a ZTE FC eddig egyetlen, 2002-es bajnoki címének tizedik évfordulója bizony elég csúnyára sikerült…