Egy film, ami garantáltan sok-sok fejtörést okoz azoknak, akik igazán figyelmesen és minden szempontot mérlegelve végignézik. Olyanok fognak a főhősök igaza ellen érvelni, akikről nem is gondoltuk volna és olyanok adnak igazat nekik, akik igazán távol állnak a film szereplőinek mély vallásos világától. Megérdemel-e végtisztességet egy néhány hetes kis Élet, aki bár lüktető, eleven, mégis milliók szabadulnak meg Tőle könnyedén, műtőasztalok lepedőin…
Drimmer László, vasvári rendező filmje mégsem egy átlagos alkotás az abortuszról és a hozzá kapcsolódó kérdésekről. Olyan film, ami hosszú időre beleássa magát az ember fejébe, és sokszor kell újra és újra átgondolnia a látottakat, hogy véleményt tudjon formálni. (Ezért éreztem magam szégyenben, amikor a kenderesi EMI tábor filmtermében méltatlanul kevesen gyűltünk össze, hogy megnézzük.)
Búzaszem. Így nevezi el a házaspár azt a kis magzatot, amely a film központjába állított házaspár első közös gyermeke lenne és a terhesség első 10 hetében szépen, a természet rendje szerint növekszik. Ekkor azonban megtörténik a baj. Az asszony elvetél. Mondhatnánk mindennapi történet. Amióta világ a világ, megszámlálhatatlan alkalommal történt és fog megtörténni ezután is az, hogy a láthatatlan kéz, a Természet vagy Isten, nevezze mindenki saját világnézete szerint, valami okból meg nem születésre ítéli a férfi és egy nő sejtjének eggyévált Lényét.
A házaspár férfi tagja azonban nem úgy reagál, mint a többség általában, azaz csendes beletörődéssel. Elhatározza, hogy magzatukat is megilleti a végtisztesség, az Isteni áldás, a megszentelt föld és a temetés. Itt kezdődik kálváriájuk, amelynek végén a közönség jó része elvakult őrültnek tartja őket, másokat elgondolkoztat, megráz a történet - különösen azokat a nőket, akik átélték, hogy nem tudott megszületni magzatuk.
Bizony, furcsa ez a mi nagy szabadságnak, demokráciának csúfolt világunk. Furcsa, mert miközben a média és az államhatalom fura, idegen tekintetű urai arra tanítanak bennünket, vele született jogunk, hogy másságunk bizonyítékául színes ruhákba öltözve, zenére vonuljunk végig fővárosok utcáin, hogy semmi különös nincs abban, ha átoperáltatjuk magunkat férfiből nőbe és fordítva vagy hogy ha majd úgy érezzük, nem megy tovább, az orvos kérésünkre elveszi az életünket, mindeközben őrültnek nyilvánítunk olyanokat, akik csak lelkiismeretüknek engedelmeskedve megtették, amit fontosnak tartottak.
Nem, nem gondolom, hogy őrült lenne a házaspár. Lehet, hogy szokatlan, amit tettek, szokatlan a társadalom megszokott rendje szempontjából. Aki jól belegondol mégis érzetheti, hogy tettük a fent felsorolt példákkal ellentétben mégis rejt magában valami mély Igazságot, és merem állítani -Szeretetet, Szépséget.
Molnár V. József néplélekrajz-kutató, ős titkok tudója, a film egyik riportalanya mondja ki a lényeget: "Lélek távozott el..." Azt hiszem ez a film egyik legszebb, legbölcsebb mondata. Hozhatnak, tehetnek elém kémiai, fizikai bizonyítékokat, orvosi csodagépekkel játszadozhat az Istent játszó emberiség, ez a mondat az, ami igazat ad a házaspárnak.
Ha buddhista lennék, azt mondanám, hogy a kis magzat már várja a következő újjászületést, ha mély katolikus azt, hogy ott van már Jézus jobbján.
Mivel azonban csak egy esendő protestáns vagyok, aki egy német szerzetes által 500 éve a templomkapura szegezett tézisek nyomán alakult vallásba született azt hiszem, Búzaszem, miután befejezte röpke, tízhetes földi Életét és lenézett arra kicsi fejfára ott a régi temetőben, elmosolyodott és némán köszönetet mondott…
A film plébánosa szerint : "Az igazán nagy dolgok, azok csendben történnek..." Bizony, így van ez.
A film eddig közel kilencven – ankéttal egybekötött – vetítésen szerepelt. Bárhová szívesen elviszi a rendező, ahová hívják, határon innen és túl. Tiszteletdíjat nem kér, csupán útiköltséget. Minden gondolkodó közösségnek ajánlom, hívják meg Drimmer Lászlót egy beszélgetéssel egybekötött vetítésre - nem fogják megbánni!
A film honlapja: http://buzaszemfilm.extra.hu/
{wmv}Buzaszem_elozetes_hu{/wmv}