Ma már lehetetlen felidézni, hogy honnan, kitől származik a recept, a bonyolult eljárási mód a kicsiny közösségben szájhagyomány útján terjedt, anyáról lányára öröklődött - mondja Vadkerti-Tóth Jánosné, aki negyedik-ötödik éve tanulja a savanyítást, de szerinte még mindig tökéletesíteni kell a tudását - írja az Ötvenentúl honlapja, a megyénkben máig nagyon kedvelt népi étel, a tarló- vagy kerekrépa elkészítéséről.

A miklósfai savanyított répának tulajdonképpen nincs is pontos receptje, a készítésére "rá kell érezni" - erősíti meg Vadkertiné Mariann. A tarlórépát - más néven kerékrépát - a csapadékosabb göcseji, zalai és Vas megyei területeken termesztették, háztáji növény volt, az ország más területén nem is nagyon terjedt el. Kerek gyökerének egyik jellegzetessége, hogy lila a teteje és fehér az alja. Mustárolaj tartalma miatt hámozatlanul kicsit csípős íze van, meghámozva pedig leginkább a retek ízéhez hasonlít.

Vermelve, téli raktározással, földdel, homokkal betakarva egészen tavaszig is elállt, de az asszonyok különféle savanyítási eljárásokat is alkalmaztak. Zala megyében például a hordós savanyítás terjedt el, míg Göcsejben és a szlovén határ menti területeken a hámozott, egész répát szőlőtörkölybe rakták, savanyították, és ha répás ételt akartak főzni, egyet-egyet kivettek, meggyalulták vagy felszelték.

A teljes cikk Megdöbbentő, mit esznek Zalában címmel az Ötvenentúl honlapján.