"Amikor Kolombusz flottája közeledett a karibi partokhoz, az indiánok képtelenek voltak meglátni a hajókat, holott valójában ott voltak. Azért nem vették észre a hajókat, mert az agyukban nem volt meg az ismeret, a tapasztalat arra nézve, hogy ilyen óriási vitorláshajók léteznek...

Így, amikor a sámán észrevette, hogy fodrozódik a tenger, de sehol egy hajó, töprengeni kezdett, mi is lehet ennek az oka, ezért nap nap után kiment a partra és erősen nézte a horizontot, míg egy alkalommal képes lett meglátni a hajót. Elmondta a többieknek is, hogy hajó van a tengeren és lévén mivel az ő szava sokat számított, el is hitte mindenki és ők is látták a hajót...

Mi hozzuk létre a valóságot, gyakorlatilag folyton ezt tesszük, valósággyártó gépek vagyunk... "


A film különlegessége, hogy új típust képvisel, mert részben dokumentum jellegű, részben történetet mesél el, ugyanakkor jelentős szerepet kapnak benne a képi elemek és az animáció.

A főszereplő, Amanda Alice csodaországában találja magát, amikor mindennapi unalmas élete egyszer csak megváltozik, és feltárul előtte a kvantum tér kétes világa, mely mindaddig a hétköznapok realitása mögött rejtőzött. Kaotikus események és krízisek sorát éli át, melyek merőben új és mélyre ható kérdéseket ébresztenek benne saját életére vonatkozóan. Úgy tűnik, az a valóság, amiben addig hitt, egyáltalán nem valós.

Az újonnan megszerzett tudás által Amanda többé nem áldozata a körülményeknek, hanem megtanul alakítója lenni saját életének, mely már soha nem lesz a régi.